Akkor sem tévednénk, ha a bennünk élő Petőfiről szólnánk, hisz az ő szabadságvágya bennünk él tovább, de a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes legújabb előadása okán mégis inkább azt érezzük, hogy ott és akkor velünk van a forradalmár költő. Az Élni fogunk szabadon című folklórműsor nem csupán a múlt megidézése, inkább jövőbe mutató iránytű.
„...Föl, székely, föl, közös az ellenségünk, / Tinektek is az árt, aki minékünk, / Az vert vasra titeket, aki minket, / Együtt törjük szét a közös bilincset!...” 1848 szeptemberében írja Petőfi Sándor A székelyekhez című versében, mely sorokat Kiss László színművész tolmácsolja igen erős felütésként. A szülőföld megidézése után, az Alföldtől, Kiskőröstől távolodva, kirajzolódik a kép: minden székely ott kíván harcolni, ahol a csata a legvéresebb, „...Ottan kiván harcolni mindegyik, / Hol a csata legrémesebben zúg. / Csak nem fajult el még a székely vér! / Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér…” – fogalmaz Petőfi alig fél esztendő múlva (A székelyek, 1849. április).
Hogy mit is jelentett a minden székely Petőfi megfogalmazásában? Arról már korábban, a verbuválás-jelenetben megbizonyosodunk. Gyergyótól Gyimesig, Csíktól Háromszékig mindenki megmozdul, a legények össztáncában a közösségi szabadságvágy szinte szikraként pattan. Vitályos Dorottya tárogatójának hívó szavára menni kell, menni akarnak. Köztük van Petőfi is, egy a sok közül, aki úgy keveredik el a székelyek között, hogy szinte megsokszorozódik.
Ivácson László rendezésében a két Petőfi jelenléte – a szabadságharcos (Márton Csaba) és a költő (Kiss László) – felerősíti az előadás üzenetét: ...Hiába, Bécs, hiába van gazságod,/ Küldheted ránk a rácot, a horvátot;/ Állani fog, állani fog Magyarhon, / Élni fogunk, élni fogunk szabadon!” (Petőfi Sándor: A székelyekhez)
Szerelem és gyöngédség, erő és virtus váltják egymást, amelyhez Erőss Judit és a Heveder zenekar nyújtja azt a hangzó érzésvilágot, amely által még közelebb kerülünk a Petőfi-valósághoz. Velünk vannak a forradalom hősei, de mégsem erőszakolt a jelenlétük. Marad a tiszta folklór, amely éppoly kedves a szívünknek, lelkünknek, mint Petőfi. Talán még inkább a miénk, és ezért jó ez az előadás.
Az Élni fogunk szabadon előadásban Ivácson László rendező-koreográfus munkatársa Tekeres Gizella és Melles Endre tánckarvezető, valamint Farkas Tamás és Farkas Ágnes koreográfus, zenei szerkesztő Fazakas Levente. A különböző vidékekről származó Kossuth-nóták, a fiát sirató anya dala, a gyergyói és csíki táncokhoz való muzsika édes a fülünknek, a finálé hejszájában pedig mintha mindez együtt szólna. Éppen úgy, ahogy Petőfiben együtt élt a forradalmár és a költő.
