Fekete Réka
A matematikatanár fia idén érettségizik, lánya nyolcadikos. A magyar nyelv és irodalom szakos pedagógusnak hatodikos a kislánya, hetek óta izgul, mert ma kellene kezdődnie az országosan egységes felmérőnek ebben a korosztályban, de a sztrájk miatt elhalasztják, és attól tart, csak az utolsó pillanatban értesülnek az új időpontról.
A földrajzos szeretett volna egy tanórát tartani a természetben, a teológiai osztályokban lehetett volna a csíksomlyói búcsú történetéről, nemzet- és identitásmegőrző szerepéről beszélni, a középiskolás társadalomtudományi osztályokban az ország jelenlegi gazdasági és politikai helyzete is terítéken lehetne. A tanév végi időszakban mindig besűrűsödnek a programok és a kötelező teendők: előbbiek a vakáció hangulatát vetítik előre, utóbbiak a lezárásról szólnak, amelyhez elegendő és átmenő jegyek kellenek az egyes tantárgyakból. Remélhetőleg ezekről is beszélgetnek a pedagógusok a tanári szobában üldögélve a sztrájk idején, de arról sem ártana szót ejteni, hogy túlzsúfolt a diákok programja, a tantervek és a tankönyvek csak formailag változtak az utóbbi időben, a tartalom továbbra sem szól semmilyen reformról. És ez csupán egyik vetülete a harmadik napja tartó általános tanügyi munkabeszüntetésnek.
Az elemi osztályokban tanítóknak más gondjaik is vannak. Az egyik elhivatott tanító, aki huszonhét éve szerezte meg oklevelét, időközben képezte magát, pótlékokra is jogosult, nem a közel 4500 lejes nettó fizetése növeléséért sztrájkol – szerinte Háromszéken ebből még meg lehet élni –, hanem szolidaritásból. Fél, hogy kiközösítik, ha sztrájktörő lenne. Negyedik osztályos tanítványaival szeretne minél többet együtt lenni a közelgő tanév végéig, hamarosan szétszélednek, jó lenne még együtt kirándulni, leülni egy nagy beszélgetésre. Jelenleg szolgálatot teljesít az iskolában, felügyeletet biztosít a sztrájk idején is érkező diákok számára, de azok nem ismerik őt, nem egyszerű közel kerülni hozzájuk. Ráadásul el kell viselnie a szülők megvető tekintetét, akik nem kívánnak ellenkezni a sztrájkolókkal, de hét-nyolc éves gyermeküket nincs, akire hagyniuk.
Tudjuk, ha országosan és helyi szinten is a pedagógusok kétharmada vállalta az általános sztrájkot, akkor annak oka van. Ki ezért, ki azért elégedetlen, de az óvónők, tanítók, tanárok, a szakképzésben oktató mesterek között is sok a szülő, nagyszülő, akiket többszörösen is érintenek a tanügyi problémák.
Az oktatás társadalmunk része, és ha csak egy napra is szünetel, százezreknek okoz gondot. S bár a tiltakozás e pillanatban támogatottságnak örvend, következményei ma még nem egyértelműek. Ha a sztrájk elhúzódik, megeshet: a bérek helyett a káosz növekedik.
