Sepsikálnokon évtizedek óta a mindennapok valóságaként az összefogás és összetartozás ereje érezhető. A két protestáns felekezet, a református és az unitárius külön templomban vallja meg hitét, de mióta közös rendezvényeket is tartanak, rájöttek, hogy a két felekezet csak közösen lehet a faluközösség lelki támogatója, ezért volt az, hogy mind a két „fatornyos” felekezet olyan lelkészeket hívott mindig, akik nem csak a Szentírás erejével, hanem a lelkipásztorok szónoki talentumát is latba vetették, hogy az üzenet eljuthasson minden ember lelkének mélyére, erősíthesse eszméjét.

„Néhai Erdei Zsombor lelkipásztorunk hangját most is hallani templomunkban – emlékeztek –, de mindig szeretettel hallgattuk néhai Nemes Dénes unitárius tiszteletes urat is, aki mindig a szép beszéd és a szónoklat magaslatára emelkedett.” Mintha a közeledő pünkösdöt megelőzően éppen ezt érezhette meg a lelkészbeiktatót megnyitó igehirdetésében Incze Zsolt György, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, aki a „Mert több a test...” kezdetű alapigéjében a több kifejezés tartalmára ébresztette rá az ünneplő gyülekezetet. Bende Tamás megválasztott, most beiktatott lelkipásztor igehirdetésében éppen a bibliai többre való törekvés üzenetét igyekezett közvetíteni. Az egyházközség jelképeit a beszolgáló lelkész, Szász István Gergely zaláni lelkipásztor adta át.

Széles e környék lelkészi kara mondott áldást a beiktatott lelkipásztorra. Megtisztelő szavakkal szólt Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere, Percze László, Magyarország csíkszeredai konzulja, nem kevésbé a kálnoki egyházközség gondnoka, Szigyártó András, a krónikás, aki évtizedek óta feljegyez minden helyi eseményt, bedolgozik annak, aki majd vállalja nemcsak az egyházközség, hanem Kálnok történetének megírását is. Ünnep volt a népes hallgatóság számára, hogy együtt fogyaszthatták a helyi nőszövetség közebédét a kálnoki reformátusok új gyülekezeti házában.