Azért jöttem Sepsiszentgyörgyre, hogy megdicsérjem ezt a két könyvet – vágott bele a közepébe Mészáros Sándor,  a Kalligramm Kiadó igazgatója, aki szerint van a magyar irodalomnak egy olyan önző szokása, hogy mindenkit megdicsérnek – noha ez nem tesz jót –, mégis van 15–20 olyan nagy költő, akiről nem vagy nem sokat tud az olvasóközönség. A művek szelekciója során eredetiség és minőség találkozása a döntő – éppen ezek mentén érvelt és ajánlotta olvasásra, továbbgondolásra a két kötet verseit.

A Zákeus fügefája kapcsán azt emelte ki, hogy nem ért véget a keresztény költészet Pilinszky Jánossal, Lövétei Lázár László kötetében a hit a kétellyel, a derűvel, az esendőséggel párosítva jelenik meg, s miközben nagyon komoly kérdéseket boncolgat, a játék is jelen van, hétköznapiság és szakralitás egyensúlya valósul meg. Kali Ágnes könyve kapcsán kiemelte: koncepciózus kötetről van szó, melynek nem is a radikalitása tetszett meg annyira, hiszen azt ismerte, hanem az, ahogyan a vallomásos költészethez tartozó versekben, a saját szenvedéstörténetben a szerzőnek sikerül felemelnie saját fájdalmát, így lesz rezisztenssé, kívülről kicsit blazírttá, és nem válik szenvelgőssé, üressé, hanem eredeti és vad marad.

A felolvasással tarkított bemutató során a szerzők is vallottak kötetük születéséről. Lövétei Lázár László klasszikus istenkeresésnek nevezte a kötet születését: ő maga egykoron igazi falusi gyermekként sokat járt templomba, ministrált, aztán valahogy eltűnt látóköréből a Jóisten, valahogy „elherdálta”. Ahogy telik az idő, azt próbálja összekaparni, amihez valamikor köze volt. Zákeus történetével egy vasárnapi szentmisén találkozott, örömében majdnem elkáromkodta magát, és eldöntötte, maga is felmászik mellé arra a fügefára, hátha onnan több minden látszik. Szólt még a Ferenczes Istvántól kapott régi bibliáról, annak hidegrázósan szép nyelvéről, mely ugyanakkor egyik forrása a kötetbe beszivárgó humornak.

Maga is szeretett volna hinni, akár keresztényként is, de a kereszténység túl sokat nem ajánl számára, férfiként könnyebb kereszténynek lenni, ezért nem maradt más választása, mint új világot, alternatívát ajánlani – vallott a kötete születéséről Kali Ágnes. Arra is kereste a választ, hogyan lehet az alanyi költészettől, a vallomásosságtól, az éntől eljutni a többes számig, míg az valami közössé kitágul – míg végül belátta: csak megszabadulni lehet az éntől. Ismertette a kötet szerkezetét is: három, egyenként hét-hét versből álló fejezetből áll – és ennek így kellett lennie, ezt így akarta. A Kasszandra vacogásában azt mutatja be, hogy mi az, amit le akar bontani, a második – Kali pánikszobája – az éntől való szabadulásról szól, a harmadikban – Lilith holdjai – az örmény genocídium, illetve a nők elleni bántalmazás a téma.