Az elnök asszony mostani romániai magánlátogatása után a román külügy ismét közölte, hogy a látogatáson elhangzottak „nem megfelelő nyilvános üzenetek… Románia egyik történelmi régiójára vonatkozóan”. Közben a szolgálatos harangozók és két hírtelevízió is kongatta a vészharangot Erdély elvesztése miatt. A hazafiak különben állandóan azzal bombázzák a külügyminisztert, a pártvezetőket és az elnököt is, hogy miért nem lépnek fel sokkal erélyesebben a magyar revizionizmus ellen. 

Az a helyzet, hogy Novák Katalin akármilyen színű kosztümben jön, vörös posztó lett a szemükben, mert azt merte volt mondani, hogy ő az összes magyart képviseli. Tanulhatna Romániától, amely nem nagyon képviseli még az Ukrajnában élő románokat sem, akiket mindenféle nyelv- és oktatási törvényekkel nyomorgatnak.

A (vetésforgó szerinti) következő miniszterelnök, Marcel Ciolacu is szakított időt a pedagógustüntetés ideje alatt – ami korántsem olyan fontos, mint a haza megvédése –, és megmondta, hogy a hölgy „teljesen elfogadhatatlan, revizionista kijelentéseket tett Erdélyről”, amelynek nem lesz más sorsa, mint ami „a románok millióinak vérével íródott”. Azt nem említette, hogy az idők során, ezer év alatt a magyarok, szászok és más nemzetiségűek is írogattak vérükkel ezt-azt Erdély történelmének lapjaira.

Náluk az verhette ki a biztosítékot, hogy Novák Katalin feltette Facebook-oldalára a nem létező Székelyföldön élők himnuszának egyik sorát: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.” Ezt különben Ciolacu úr is hallhatta nemrég az RMDSZ-kongresszuson, de akkor biztosan nem fordították le neki, és azért nem tiltakozott az éneklése miatt. Mostanra már változhatott a gyermek fekvése (és a himnusz hangfekvése). Csak azt nem tudni, ha úgy változtatnák meg a székely himnuszt, hogy: Hagyjad elveszni Erdélyt, Istenünk, akkor az elfogadható lenne-e. Azért, hogy ne legyen gond vele, egyszerűen be kellene tiltani, és börtönbüntetéssel sújtani még azokat is, akik a dallamát dúdolják, mert azzal irredenta hangokat pengetnek. 

Bezzeg a román himnusz nem irredenta, és nem sérti a többség érzékenységét, mint a székely. Az Ébredj, román! kezdetű himnusznak azt a sorát, hogy „barbár tirannusok” alatt (akik halotti álomba süllyesztették a románokat), a legtöbben az itt élő magyarokat értik, és a magyarok nyugodtan magukra is vehetik, ami teljesen rendben van. És mivel a magyarok hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, azt is magukra vehetik, ami az Egyesülés hórájában szerepel, hogy „Vesszenek az ellenségek az országból” (Să piară dușmanii din țară).

A francia himnusz is nagyon harcias, mivel azt emlegeti, hogy jön a galád ellenség, és refrénje imigyen hangzik: „Hajrá, fegyverbe hát! / Ma harcba hív hazád! / Csak jöjj! Csak Jöjj! / Öntözze hát rút vérük a határt!” Mintha már megtámadták volna őket az oroszok – Napóleonért bosszúból – vagy a németek, de senki nem tiltakozik a szövege miatt.

A magyar himnusz a franciához képest elég jámbor, de azon csak kellene változtatni (vagy betiltani romániai éneklését), mert némi tévedéseket tartalmaz. Ugyanis költője, Kölcsey Ferenc, akinek nemrég avattak szobrot Nagykárolyban (ahol szintén részt vett, bizonyosan revizionista szándékkal, Novák Katalin), azt írta bele, hogy: „Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt.” Azóta a magyarok bűnhődtek még egy sort, és ezt a bűnhődést – ami mintha még most is tartana – igencsak megérdemlik. 

Aztán második himnuszunkban, Vörösmarty Mihály Szózatában is vannak tévedések, amelyeket kellene korrigálni, mert olyanokat írt Magyarországról, hogy ha a rosszabbik változat következik be, és sírba tér a nemzet, akkor: „S a sírt, hol nemzet süllyed el, / Népek veszik körül, / S az ember millióinak / Szemében gyászkönny ül.” Most, ahogy kinéz, a helyzet az, hogy ha a magyar nemzet „elsüllyedne”, az ország sírja körül álló emberek millióinak szemében inkább örömkönnyek gyűlnének.

Borítókép: MTI / Veres Nándor