Tizennégy pontban rögzítették a székelyföldi önkormányzati vezetők azokat a tennivalókat, amelyeket a közeljövőben együtt szeretnének megvalósítani. Az ojtozi találkozón összeállított feladatlista több mindenre vonatkozik, számos gyakorlati megoldást tartalmaz, ugyanakkor néhány távlati célkitűzést is megfogalmaz.
Az elöljárók közösen lépnének fel például az energetikai ellátást érintő és a közbeszerzési ügyekben, létrehoznák a Székelyföldi Tanulmányi Alapot, népszerűsítenék a térségbeli termékeket, közös agráripari parkot hoznának létre, együtt szerveznének rendezvényeket, a régiót ismertető kiadványokat jelentetnének meg, elkészítenék a Székelyföld honismereti tankönyvet, elterjesztenék a kétnyelvű formanyomtatványokat a hivatalokban.
De talán nem is a felsorakoztatott tennivalók miatt érdekes az ojtozi lista. Ennél nagyobb jelentőségű lehet ugyanis, hogy egyfajta együttgondolkodást, közös fellépésre való szándékot sugall. Olyan magatartást tehát, amelyre szükség van, ha — mint az a dokumentumban is áll –— valóban a területi autonómia megvalósítása a célja választott vezetőinknek. Egyelőre nem tudni, a tizennégy feladat közül hányat sikerül majd teljesíteniük az önkormányzati vezetőknek, mint ahogyan a lista néhány pontja is vitatható — például hogy szükséges-e a székelyföldi hírügynökség létrehozása —, a kezdeményezés azonban mindenképpen jó. Annál is inkább, mert az RMDSZ csúcsvezetése a jelek szerint továbbra sem hajlandó tárgyalásokat kezdeményezni a szövetségen kívüliekkel. Erre utal legalábbis Markó Béla nemrég elhangzott nyilatkozata, miszerint az RMDSZ számára nem prioritás a Tőkés Lászlóval való esetleges párbeszéd, a szövetség az európai parlamenti választásokat tekinti a legfőbb kihívásnak az idei évre.
Az ojtozi lista jelzésértékű is lehet tehát: a közös célkitűzések megvalósítása érdekében a székelyföldi elöljárók készek az együttműködésre. Igaz, a neheze — a konkrét munka — hátravan, de talán valami hasonló magatartást várnánk el az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt vezetőinek részéről is.
