A Capa Központ 2013-ban részben azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa a magyar állam által 2008-ban megvásárolt Robert Capa-gyűjteményt – idézte fel a kiállítás tegnapi sajtóbemutatóján az intézmény igazgatója. Kőrösi Orsolya emlékeztetett arra, hogy a neves fotográfus öccse, Cornell Capa és monográfusa, Richard Whelan által válogatott, Robert Capa teljes pályafutását felölelő sorozatból mindössze három készült; ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé.

A 937 kópiát tartalmazó Mestergyűjtemény bemutatását célzó kiállítótér kialakítása 2017-ben kezdődött; a kormányzat 2017-ben és 2021-ben összesen 813 millió forinttal járult hozzá a felújításhoz és a kiállítás megépítéséhez – közölte. Elmondása szerint a Capa-életműtárlatnak az épületben 1912-ben kialakított, szecessziós moziterem ad otthont, átfogó átalakítást követően. A látogatók 137 Robert Capa-fotóval találkozhatnak, vetített formában pedig további 400 felvétel látható.

Csizek Gabriella kurátor a kétszintes kiállítás szerkezetéről szólva elmondta, a képtereket információs terek egészítik ki, amelyek a Friedmann Endre néven született fotográfus életútját, személyiségét és a korabeli fotográfiát mutatják be interaktív felületeken, filmfelvételeken, rádióinterjúkon, vetített képeken és dokumentumokon keresztül. A Robert Capa-fotók időrend szerint követik egymást, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Ez az útvonal nemcsak időbeli és térbeli séta, de egyúttal egyfajta belső út is, amely végigköveti az 1920-as évek elején Budapestről elinduló, majd szinte valamennyi kontinensen megforduló és dolgozó Capa művészi és magánéleti kiteljesedését, majd annak tragikusan hirtelen befejeződését. A látogató a korai munkák után megismerheti a spanyol polgárháborúban készült, ikonikus Capa-képeket (köztük a világhírnevet elhozó A milicista halálát), majd a japán–kínai háborúban és a második világháború hadszínterein, például a normandiai partraszállás során készített felvételeket.

Capa kameráján keresztül feltárul a frissen felszabadult területek élete, a háború utáni Budapest, a születő Izrael vagy a vasfüggöny leereszkedésére készülő Szovjetunió mindennapjai. A pusztítás és újjáépítés képei mellett felvillan a „napos oldal” is, hiszen Capa a korabeli művészeti élet számos alakját is megörökítette, a záró felvételek azonban ismét háborúba, a harcok sújtotta Indokínába visznek, ahol Capa az életét áldozta utolsó fotóriportjának elkészítéséért.