Őslénytani érdekességek

Bolyais egyetemistaként még Kolozsváron 1957-ben volt alkalmam újra találkozni dr. Bányai János (1886–1971) geológussal, aki Kézdivásárhelyen született, nyarainak egy részét mindig Sepsiszentgyörgyön töltötte, de élete nagy részét székelyudvarhelyi geológus kutatóként, középiskolai tanárként, lap- és folyóirat-szerkesztőként élte le. Ötvenhét nyarán összefoglaló életművének kiadásával kapcsolatos nyomdai bajaival foglalatoskodott a kincses város egyik nyomdájában, a könyvnek A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványi kincsei volt a címe, kiadására a Bukaresti Tudományos Könyvkiadó vállalkozott. János bátyám még jó testi-szellemi erejében volt, akadt időnk szakmai dolgokról is tereferélni. Az ősszel veled szeretnék eljutni Kommandóra – jelezte, ahol egy nagyon izgalmas őslénytani dolognak kellene utánajárni.

Mondanom sem kell, hogy engem minden érdekelt a világon, ami a kihalt élőlények maradványaival kapcsolatos. Sejtette ezt János bátyám is, akivel már az egyetemi évek idején is találkoztunk és levelezésben voltunk. Elmondta, hogy az erdélyi születésű kiváló geológus, Pávai-Vajna Ferenc (1886–1964), aki egyébként kortársa és barátja volt Bányainak, a kicsi magyar világ idején végigjárta a Háromszéki-havasokban Bereck és Kommandó vidékét: nyersolajat tartalmazó kárpáti palák érdekelték, és akkor lett figyelmes a Kommandó közelében előforduló palás kőzetekben őshalak és alig ismert őslények lenyomataira. De mivel közbejött a világháború, Pávai azóta sem térhetett vissza a régi lelőhelyre. Pávát és a Kovászna részét képező Vajnafalvát, ami a család nevét máig is őrzi, soha nem feledte. Pávai-Vajna Ferenc dédnagyapja és a matematikus Bolyai János édestestvérek voltak, s ebbe a rokoni kapcsolatba kapaszkodott bele a marosvásárhelyi néhai Bándi Árpád Bolyai-kutató, aki 2017-ben az orbaiszéki Páva iskolájának emlékkertjében a két család késői tiszteletadását célzó emlékkopját készíttetett, amit ünnepélyes keretek között le is lepleztek.

Így történt, hogy anno Bányai Jánossal gyalogosan indultunk Kommandó felé a régi papolci úton. A szerencse akkor nagyon kedvezett, mert rátaláltunk az említett lenyomatok néhány töredezett példányára. Bányai János beszámolt a sajtóban a kommandói csodákról, melyekről időközben talán kiderült, hogy régebben is tudtak létezésükről a szakemberek, és kimondták, hogy a palafelületeken őshalak gyenge megtartású vázai maradtak fenn, s a méhlép sokszögű alakjaihoz hasonló leletek pedig kövült halikralenyomatok lennének. Ezek őslénytani érdekességek, melyekből egy példány megtekinthető a kommandói múzeum gyűjteményében is – tudtuk meg annak mindenesétől, Szabó Máriától.

Kommandói nyár

Igaz történetek a dobostorta-opálról és egy fenyőcsokorról

Mese helyett egy-egy igaz történetet mondok el mindkét személyiséggel kapcsolatosan olvasóinknak. Pávai-Vajna Ferenc a harmincas évek végén tette tiszteletét Bányai János székelyudvarhelyi lakásán, és sejthették, hogy egy a dobostorta-opállal kapcsolatos régi vitájuk is szóba jöhet. A történetet János bátyám mesélte el nekem. „Pávai-Vajna Feri megfeddett engem azért, hogy a bodvaji melegbarna csíkos féldrágakövet hogyan merészkedtem konyhai nyelven dobostorta-opálnak nevezni. S mert bejelentette látogatását, tanítványaimmal elkészíttettem a dobostortaszelethez nagyon hasonló opálszelet-csiszolatot, és feleségemet megkértem, hogy tiszteletére készítsen eredeti dobostortát, ám desszert helyett opálszeletet tegyen a vendég tányérjára. Amikor Pávai-Vajna kiskanala megkoccant az opálszeleten, csak annyit mondott: no jó, hát akkor legyen dobostorta!”

A másik mese és poszt mortem történet kimondottan a Kommandón is megfordult Pávai-Vajnával kapcsolatos és helyszíne Hajdúszoboszló, ahol ő tárta fel azt a híres hévizet, aminek hírnevét köszönheti a város. Meghívottakként, háromszéki szakemberekként vettünk részt néhány évvel ezelőtt a Magyar Balneológiai Egyesület hajdúszoboszlói értekezletén, ahol külön tudományos ülést szenteltek a szénsav-gázas kezelésnek, nevesen a szén-dioxid-terápiának, melyet itthon nálunk, mint közismert, széles körben alkalmaznak sikeresen. A Háromszéken e témában elért eredményekről dr. Tatár Márta kardiológus, a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház kardiológus főorvosa értekezett, ekkor emlékeztek meg Pávai-Vajna Ferencről szoboszlói mellszobránál, nevét ugyanis felvette a város egy iskolája és utcája, itt palackozzák a Pávai-Vajna Ferenc ásványvizet. Háromszéki fenyőből font csokorral készültem a tiszteletadásra már itthon, mint a tudós földije, s több jelenlevő meglepetésére arra kértem a város polgármesterét, hogy elsőként én szólhassak földinkről s hazai koszorút helyezhessek el a sokat szenvedett és nélkülözések közepette elhunyt székely magyar tudósról.

Látó Anna hazatérése

Bizonyára nem is sejti az olvasó, hogy mi hozza haláluk után is – közvetett módon – közelbe azt a két személyt – a kommandói kötődésű író Látó Annát (1906–1993) és a tanár-cserkészparancsnok Gaál Sándort –, akiknek életében meghatározó jelentőségű volt Kommandó. S mert van a halál után való egymásrautaltsági viszony is, Gaál Sándor volt az, aki Látó Annát elhunyta után élő emlékként hozta vissza Kommandóra.

Lapunk 2011-ben közölte a hírt, hogy jelképesen hazaérkezett kommandói szülőházába, a jelenlegi múzeumba Látó Anna író, újságíró, szerkesztő, műfordító, akinek emlékplakettjét Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész készítette, s a volt kommandói igazgató-tanár Gaál Sándor (1949–2014) erdélyi cserkész-parancsnok és az általa irányított sepsiszentgyörgyi 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat állíttatta. Gaál ugyanis interjút készített a Kolozsváron még élő íróval, aki vallott az egykori Kommandóhoz való kötődéséről, s akinek fémdomborművét Kommandó múzeumában helyezte el. Így „találkozhattam” magam is Látó Annával, aki Brassóban végezte a gimnáziumot, bécsi egyetemen hallgatott pedagógiát és lélektant s pályáját a Brassói Lapok újságírójaként kezdte mint a lap budapesti tudósítója (1932–1939). A fasizmus elől Angliába menekült, ahol a II. világháború alatt háztartási alkalmazottként belülről ismerte meg az angol polgárság életét. Hazatérve a Dolgozó Nő belső munkatársa és főszerkesztője (1947–53), majd irodalmi titkárként az Utunk szerkesztője lett (1953–63). Az 1981-ben megjelent Honvágyam hiteles története című szubjektív monográfiája helytörténettel gazdagon átszőtt olvasmány, mely a gyermekkori emlékezés tükrében, régi feljegyzések és szájhagyományok s nem utolsósorban 25 évnyi személyes élmény alapján született.

Az emlékmentő Gaál Sándor közelebbi baráti körömhöz tartozott, közös emlékek kötnek Kommandóhoz, a Pro Natura mozgalomhoz és szülőfalujához, a Kisküküllő menti Havadtőhöz, ahol örök álmát alussza.

Büdöskút

Mi van Kommandó bővített monográfiája mögött?

Szenvedéllyel született meg 2021-ben annak a sok kutatásnak és gyűjtőmunkának az eredménye, ami Szabóné Biloklávek Maria (sz. 1957) helytörténetíró élete munkájának is nevezhető. Lényege nem más, mint egy hangyaszorgalommal összehordott ipartörténeti szöveggyűjtemény, több önálló kötetben megjelent adathalmaz, no meg az a tematikájában felettébb heterogén tárgyi gyűjtemény, amit a kommandói múzeum egyszemélyes muzeográfusa és vezető-gondozója összegyűjtött a lepergett évtizedek alatt. Volt alkalmunk elbeszélgetni Szabó Máriával hasznos és nevelő jellegű múltmentő tevékenységének hátteréről is. Őszinte lélekkel megírt életrajzából csipegetünk olvasóinknak.

Bevallja, hogy felvidéki tót származékból lett székellyé Kommandón, ahol már édesapja 40 éven át vasúti munkásvolt volt. „Tősgyökeres kommandóinak vallom magamat. Apai dédnagyapám és dédnagyanyám az első tót telepesekkel jöttek Gyulafalvára, a többi ősöm a környező székely falvakból ered, valamennyi határőr-katonai család leszármazottjaként, akik úgy költöztek ide, akárcsak sok más ember: a jobb megélhetés reményében – mesélte. – Családfámat is felkutattam és örömmel vettem tudomásul, hogy őseim részt vettek az 1848–1849-es szabadságharcban, sőt, két dédnagyapám 1916-ban határőrként esett el, miközben kétségbeesetten védték a határt. Nyolc osztályt itthon végeztem, a kovásznai líceumban érettségiztem.”

Kocsis Béla polgármester

Miközben zajlik a mese, én eddig megjelent könyveit keresem, idézzünk is ide néhányat belőlük: Kommandó monográfiája – 2004, Kommandói útikalauz – 2005, Csomakőrös monográfiája – 2010, A kommandói iparvasút története – 2017 s végül a bővített monográfia. Jelenleg tanulmányokat ír a vidék földrajzi helyneveiről, pontosabban a történelmi határvonalakról. Kezdeményezésére alakult meg a helyi Horn Dávid Néprajzi Természet- és Műemlékvédelmi Egyesület, 2006. december 5-én nyitották meg a falumúzeum első tárlatát, melyet ő irányít önkéntes munkával. Az épület a helyi tanács tulajdona, bérmentve adta át a civil szervezetnek.

Kocsis Béla polgármester és Opra B. János alpolgármester közreműködésének köszönhetően jókora beruházással, valamint munkaerővel támogatták az 1890-ben emelt műemlék épület felújítását. Adódott alkalma eljutni külföldi könyvtárakba és levéltárakba, s eddigi munkáját EMKE-díjjal jutalmazták, Erdélyi Magyar Alkotó-díjjal a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Magyar Múzeumok Társasága. Elmondhatom, hogy falumúzeum nélkül aligha lenne látható-hallható Kommandó története.

Kelemen Álmos lelkipásztor

Változó tájképi érték „Magas-Háromszéken”

Lapunk orbaiszéki tudósítói rendszeresen beszámoltak „Magas-Háromszék” történéseiről. Ezt az új nevet főleg azok a Kommandó-barát értelmiségiek adták nem is olyan rég, akik gyakran látogatják az esztendő minden évszakában ezt a helyet és követik a település arcának változásait. Az ilyen jellegű feladatoknak tudatában van a községi tanács is, ezért fektettek külön hangsúlyt az infrastruktúra arányos, táj- és emberkímélő alakítására. A település lélekszáma és más feltételek miatt alaposan megkésett itt a korszerűsítés minden fajtája – derült ki a Kommandó polgármesterével, Kocsis Bélával folytatott beszélgetésünkkor, aki elmondta, hogy a település életét már rég nem a faipar, hanem a turizmus arányos, tájkímélő fejlesztése fogja biztosítani.

Beszélgetésünk alkalmával kissé mosolyogva „utolsó mohikánnak” nevezte magát a polgármester, aki tisztsége hatodik ciklusában elmondta, hogy tősgyökeres kommandói vasutascsalád sarja, s elöljárói megbízatását a tovatűnt éra idején is helybeli választóitól kapta. Polgármesterként szívesen beszélt volta bővebben régi községfejlesztési tevékenységéről, ám a riporter jóleső érzéssel látta, hogy polgári településvezetőként igyekezett megőrizni-megvédeni és újrafestetni a kommandói faipari munkások 1936-ban kirobbant sztrájkjának emléktábláját, a község világháborús áldozatainak emlékét őrző, virágokkal körülölelt emlékművet, teljes erejéből támogatta és támogatni fogja a kommandói keskeny vágányú kisvonatpálya felújításának gondolatát is. Végre – nyolcéves késés után – sikerült felújíttatnia a helyi ivóvízhálózatot: műanyag csövekre cserélték a vasból készült régi vezetékeket, s mire célt értek volna, kiderült, hogy az már most bővítésre szorul; ez jelenleg az infrastruktúra további fejlesztésének iránya. Készül a szennyvízhálózat tervezete, melyen egy sepsiszentgyörgyi cég dolgozik.

A rendszer derítőállomásának megépítésére alkalmas terület a Toplica-pataknak a Nagy-Bászkába való beömlésének övezetében adott. Kell a lassacskán már mutatkozó kommandói turizmus fejlesztéséhez a derített víz, de azt is megbeszéltük Kocsis Bélával, hogy a hegylábi övezetben feltörő helyi kénes lúgos édesvíz (büdösvíz) valóságos áldás lesz és kiváló vendégcsalogató. Hisszük, hogy helyi vezetőként hamarosan a gyógyvízforrás külső foglalatát-képét is szépíteni fogja, hogy valóban szerves része legyen a turista-Kommandónak. Úgy érezzük, sok minden kell még odáig, de a kibontakozó folyamat megkezdődött: az aszfaltozott útszakaszok mentén folytatják a gyalogjárók kiépítését mintegy 400 méter hosszúságban, temploma-kápolnája van mind a három hazai vallásfelekezetnek, mi több, tiszteletes Kelemen Álmos személyében helyi református lelkipásztor is szolgál a legnagyobb lélekszámú helyi gyülekezetben, közöségi teremmel, haranglábbal, Zágonból beszolgáló római katolikus és görögkeleti lelkészekkel, akik az oda kívánkozó lelki hátteret is „felviszik a havasra”. Bizonyítékra sincs sok szükség, mert a lángok pusztította régi iskola helyett a napokban felavatott modern iskola is megszületett, s várja nap mint nap a 74 iskoláskorú gyereket. Miként azt Opra Béni Béla igazgató is elmondta, pályázatot tettek le tanfelszerelések beszerzésére. Kommandón külső és belső segítséggel és lelkesedéssel mindig a kaláka, a közmunka és az összetartozás ereje hozta a végső győzelmet.