Vinczeffy László, a Fény című tárlat szervezője e téma körüljárására idén Baab (Bob)Józsefet, Berze Imrét, Bocskay Vincét, Csóka Szilárd Zsoltot, Fazakas Ildikót, Kuti Botondot, Kuti Dénest, Mana Bucurt, Péter Alpárt, Sánta Csabát, Siklódi Fruzsina Erzsébetet, Ütő Gusztávot, Vargha Mihályt kérte fel, bejelentve, hogy végéhez érkezett az atyhai Kakasülő Galériában szervezett csoportos, tematikus kiállítássorozat. Összegezve: a tíz éve működő kiállítótér látogatottságát ötezer nézőre becsüli, ahol az évek folyamán hatvanhét képzőművész állított ki és nyolc művészettörténész elemezte a bemutatott anyagot. A Fény című tárlat leszedése után az elkövetkező években Vinczeffy László legfrissebb alkotásait láthatjuk majd ebben a térben.

Vén-Vinczeffy Anna, értelmezéseit vázolva, misztérium és megismerés, archaizmus és egyetemes vonzatát emeli ki Berze Imrénél, Vargha Mihálynál finom határvonal menti mozgást észlel természet és világ között, Bocskay mindkét alakjánál a statikus nyugalmat és feszültség ellentétpárát emlegeti. Sánta Csaba bronzainál az emberi világ stilizált lenyomatát, Mana Bucur kerámiáin a veszélyes meglepetések pillanatnyiságát látja. Péter Alpár alkotásában a térségünkre jellemző kapufelirat összefonódását a buddhizmus tanaival. Mulandóságot és öröklétet old Ütő Gusztáv önarcképe, valóság és álom között mozognak Csóka Szilárd Zsolt alakjai, Vinczeffy Lászlónál a feketét felváltó fehér szín dominanciája jelentősen megújítja életművét, Siklódi Fruzsina Erzsébet munkái kapcsán az állandó átalakulást, változást emeli ki, ujjlenyomatokra emlékeztető textúrái kapcsán, szembeállítva Kuti Botond robbanásszerű képeivel. Baab Józsefnél elmosódó fényjátékról, síkból kiemelkedő súlytalan tömegekről beszél, Kuti Dénesnél egy aprólékosan kidolgozott, derűs életerővel teli, de feszült világról, Fazakas Ildikónál pedig utópisztikus feszültséget emleget. Feltéve végül az újabb, válaszra nem váró kérdést, hogy a fényt keressük-e, vagy azt, hogy milyenek vagyunk mi, emberek ezekben a fényekben.