Bal lábbal kezdett a Boc-kormány, s ennek ellenkezőjét még rajongói és hívei sem állíthatják. Általános felháborodást és heves szakmai-társadalmi ellenkezést váltott ki a nyugdíj és az állami jövedelem halmozását tiltó egyik első rendelete.
Jogászok szerint abszurd és alkotmányellenes a nyugdíjazáskor kapott végkielégítés visszafizetése, mert ez szerzett jognak minősül. Hasonlóan alkotmányellenes a rendeletnek ama kitétele is, amely tiltja a nyugdíjasok munkavállalását, így akarván megújítani a közszolgálati szektort… A rendelet körül tehát dúlnak a viták, az ombudsman máris az alkotmánybírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy az alkotmány szerint a munkához és a nyugdíjhoz való jog az alapvető emberi jogok kategóriájába tartozik, következésképp csorbíthatatlan.
Ismételjük, a botrány és a viták még le sem zárultak, máris lemondott huszonkét nap után a szociáldemokrata belügyér (ez valószínűleg bekerülhet a rekordok könyvébe), ugyanis államtitkárai kinevezéséhez nem kérte pártja elnökének és magas vezetőségének beleegyezését. Úgy vitte el a listát Emil Bochoz, aki természetesen alá is írta, hogy a miniszterelnök állítólag nem is sejtette, minisztere nem egyeztetett pártjával. (Sőt, szándékairól s az államtitkárok személyéről nem is tájékoztatta őket.) A botrányt az időközben lemondott, Róka becenevű Virgil Ardelean személye indította el, a jeles férfiút szánta Gabriel Oprea miniszter a Belső Védelmi és Hírszerzési Igazgatóság élére, azzal érvelve, hogy kitűnő szakember. (Ennek ellentmondani látszik ama tény, hogy posztjáról Omár Hajszám csodaszámba menő szökése után mondott le!…) A belügyi hírszerzők ráadásul nem is állnak a parlament ellenőrzése alatt!
A szociáldemokrata pártvezetés salamoni döntéssel azonnal lemondatta az önfejű minisztert, s kilátásba helyezték a pártból való azonnali kirúgását is. Ellenzői — mindenekelőtt a nem nagy eszéről elhíresült Marian Vanghelie — azzal érveltek, hogy Ardelean kinevezését Traian Băsescu államfő sugallta. Adrian Năstase, a párt országos tanácsának elnöke szerint is az agilis államfő keveri a kártyákat, ő áll a botrány hátterében, így próbálta tesztelni a nagykoalíció állóképességét (?!). Maga a lemondott miniszter semmit nem bánt meg, önérzetesen fejtegette, hogy az államtitkárok kinevezése a törvények szerint a miniszter hatáskörébe tartozik, ő élt ezzel a jogával. ,,Az ország érdekeit tartottam szem előtt, nem hajtottam fejet a különböző érdekcsoportok akarata előtt" — jelentette ki, hangsúlyozva, hogy nem akart báb, marionettfigura lenni…
