Az erdei út a Sepsiszentgyörgy és Sugásfürdő közötti pompás szakasz. Nem az út minőségére, hanem az általa átszelt, behálózott környezetre értendő: ha csupán az anyagiakon múlna, bizony a világ számos tehetős, kisebb vagy nagyobb városa dollár- avagy eurómilliókat – gazdagabbak milliárdokat is akár! – fizetne azért, hogy a sepsiszentgyörgyihez hasonló természeti környezete legyen.

 

Veszélyes hulladéknak minősülő állati eredetű belsőségek a sugásfürdői út mellett. Fotó: Csákány László

 

Nekünk meg itt van, adott, ingyen. Csak óvni, vigyázni kellene, s ez is nehézkesen, esetenként pedig alig sikerül. Most éppen állati eredetű beleket pakolt ki valaki az út mellé. A felháborító és undorító látványt Csákány László, a sepsiszentgyörgyi Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke vette észre és fényképezte le, s a látottakról lapunkat is értesítette, de közösségi oldalán is beszámolt a történtekről.

Felvetése, kérdése jogos: mit várunk mi, emberek a környéken, a város tőszomszédságában élő medvéktől, amikor efféle, könnyen megszerezhető táplálékkal kényeztetjük őket? Csodálkozunk, hogy a telefonos riasztások – a közismert Ro-Alert rendszer – a nagyvad közelségét jelentik egy hónapban akár nyolcszor is? Hiszen a medve nem tehet arról, hogy némelyek etetik, ő csak léhán falatozza a beleket az út mentén, aztán ha érkezik valaki biciklivel vagy szaladva, hát magára vessen, minek ment oda?...

Nem lehet mindenért kizárólagosan a medvét okolni – állítja, írja Csákány László, és igaza van.

A rendkívül összetett medvekérdés ettől még természetesen létezik és megoldatlan marad. De ebben a számos ismeretlenes egyenletben nem lehet eltekinteni az emberi felelősségtől, avagy felelőtlenségétől sem. Mert ha valaki még nem tudná, ha a medvét provokálják – élve a medvék viselkedésének kitűnő ismerője, a zabolai Péter Levente erdőőr szavaival –, az bizony támad.
És aki elhelyezi a sugási út mellett azokat a büdös beleket, az bizony provokálja a medvét. S e tekintélyes ostobaság árát ártatlan szentgyörgyiek fizethetik meg.