Szotyorban hétfő óta vidám, hangos gyermeksereg lakja be a kis kultúrotthont, ahol egy összeszokott csapat, pedagógusok, pszichológus, kántor és egy bábszínész is segíti Sánta Imrét abban, hogy néhány napig valóban hasznos időtöltést biztosítsanak a református egyházközség vakációs tevékenységein. Tanulásra és játékra egyaránt alkalmat teremtenek, s amint azt a foglakozásokba néhány éve bekapcsolódott Nagy-Lázár József bábszínész megjegyezte, szervezőkként immár összeszoktak, van egy bizonyos fajta régiségük, tapasztalatuk, amit az előző évek táboraiban gyűjtöttek. „Úgy gondolom, az idei téma az egyik legérdekesebb, az ember világban elfoglalt helyét és szerepét járjuk körül minden téren, a nemiségét, azt, hogy ki vagyok én, miért vagyok ilyen, mi a feladatom, hogy nem céltalan az életem. A kerettörténet egy méhkaptár életén belül zajlik, és egy adott ponton az élet-halál kérdését is érintjük, s bár ez kisebbeknek igen komoly téma, úgy gondolom, hogy megbirkózunk ezzel a történettel” – vázolta érdeklődésükre. Azt tapasztalja, a gyermekek értik, érzik, miről van szó, és ebben a kerettörténethez kapcsolódó felvezetések, az azt követő bibliai történetek és a játékok is segítik őket.

Sánta Imre jelezte, a szó szoros értelmében vett méhkaptárként tekint a tevékenységek egészére, hiszen a teremben naponta több mint félszáz gyermek fordul meg, „itt valóban olyan zsongás, olyan élet van, mint egy méhkaptárban”. Úgy érzi, szerencsés helyzetben van, hiszen vannak munkatársai, akik nélkül lehetetlen lenne megszervezni a tábort, akikkel összeszoktak és fél szavakból is értik egymást, és ez nagy előnyt jelent abban a tekintetben, hogy öt napon át megtartsák a foglalkozásokat, végigvezessék a gyermekeket azok folyamatán. Elmondta, ragaszkodnak ahhoz, hogy a résztvevők délutánonként úgy távozzanak, hogy előbb meleg ebédet kapnak, ez idén egy barátja, Szentkirályi Zsolt támogatása révén valósult meg: az amerikai tengerészgyalogság nyugalmazott ezredese ajánlotta fel, hogy a vakációs bibliahét költségeit teljes egészében fedezi. A pékárut, süteményeket, kenyereket ezúttal is a Zoemia és a Babi Pékség biztosítja, a helyi asszonyok a konyhán teljesítenek feladatot, a konfirmált fiatalok pedig a kisebbekre felügyelnek – sorolta a lelkész, aki szerint tulajdonképpen arról szól a tábor is, hogy mindenki megtalálja és betöltse a feladatát. „Egy egész csapat dolgozik ezen, bízunk abban, hogy Isten áldása van a munkánkon, a szolgálatunkon, hiszen ezt mindenki önkéntesen teszi, és bízunk abban is, hogy be fog érni a gyümölcse” – fogalmazott.

A vakációs bibliahét foglalkozásai pénteken véget érnek, a tábor pedig a vasárnapi istentiszteleten zárul, a gyermekek ennek keretében mutatják be röviden a tanultakat.