Senki sem veheti el tőled azt, amit megtanultál – ez volt a Hun tábor idei jelmondata. Ahogyan a hunok is teliholdkor támadtak, úgy a Hun tábor időpontja is mindig a teliholdhoz igazodik: az idén július 3. és 8. között gyűlt Üstengri ege alá félszáz hun harcos a Hargita megyei Lókodban, amely már harmadik alkalommal adott otthont a tábornak, felváltva az előző helyszínt, a háromszéki Besenyőt.
A Hun tábor 2023-as kiadása is kalandosra sikerült. A kagánok kiválasztása és a törzsek megalakulása után a „honfoglalásra” került sor: a három vezető kiválasztotta a számára stratégiai szempontból is megfelelő törzshelyet, majd felhúzták a sátraikat, de nem akármilyen sorrendben. A kapuval szemben a kagán sátra állt, tőle jobbra a nagyasszony és a lányok sátrai, balra pedig a fiúsátrak kaptak helyet. A táborhely birtokbavétele után az első nap a lovak kötözésével, a kerítés, a kapu és a zászlórúd elkészítésével telt. De még csak ezután következett a mindenki által leginkább várt mozzanat, a takarodó. No nem azért, mert végre lehet aludni, sokkal inkább azért, mert ilyenkor minden törzsnél csak két őr maradhat ébren, őrizve a tüzet és a lovakat, amíg a többiek az igazak álmát alusszák.
Másnap a lovak számának leellenőrzése után a törzsek nótaszóval indultak reggelizni. Az előző napon megírt törzsi indulót énekelték a táborhely és az ebédlő közötti úton. Reggeli után sátorszemlével indult a nap, és ahol a felügyelők rendetlenséget találtak, ott együtt guggolt az egész törzs, ezzel is erősítve a csapatszellemet.
Telefonokban, karórákban és elektromos kütyükben ugyan a hét folyamán hiány volt, esőben azonban nem. Már a hét elején kiderült, hogy kinek sikerült jól felhúznia a sátrát, mert egy rosszul felállított sátor nagyon hamar beázik. Amikor az eső beleszólt a programba, a szabadtéri foglalkozások és játékok helyett benti elfoglaltságot kerestünk. Az ifjúsági házban építettük meg a tábor makettjeit, ott tanultuk és gyakoroltuk a rovásírást, éneklést, és Attila győzelmi titkait is ott sajátíthatták el a résztvevők.
A szabadtéri sport- és ügyességi játékok sora számháborúval indult, de volt méta, hun foci, lovaglás, íjazás, kötélhúzás, elsősegélynyújtás és sok minden más. A tábor második napján igazán nyárias idő volt, éppen ezért erre a napra ütemeztük a vizes játékokat, hogy hunjaink hűsölni tudjanak. Ekkor került sor a vízi csatákra és a tábori fotó elkészítésére is. A Hun táborban kicsit másképp zajlik a fotózás, itt a csoportkép, avagy tábori fotó úgy készül, hogy Csaba tengrikút egy tál hideg vízzel lelocsolja a társaságot a valódi mosolyok előcsalogatására.
A Hun táborban semmi nincs véletlenül, mindennek oka van. Idén a tanulás és annak megszerettetése volt a cél, így a szomszédos Kénosra való kirándulás alkalmával arra a tudásra tehettek szert a tábor résztvevői, hogy miképpen lépjenek könnyedén kapcsolatba idegen emberekkel. Minél jobban meg kellett ismerniük a települést, és minden érdekességet meg kellett tudniuk a faluról. Hazafelé a Leveles a május kezdetű népdal éneklése után gyurgyalagnézésre került sor, a szemfülesek a gyurgyalaghangok mellett szamócát is felfedeztek a fűben. Később egy Kénosról szóló legendát kellett kitalálnia minden törzsnek. A legendákat plüssjátékok segítségével adták elő, egyfajta bábszínházi hangulatot teremtve. Az előadások után ki-ki beszámolt arról, hogy milyen különlegességeket tudtak meg Kénos településről, hogyan látják ma a kénosiak a saját településüket, és hogyan emlékeznek vissza az elmúlt időkre, milyen volt Kénos régen.
Pénteken délelőtt Gyopi felügyelő vezetésével elsősegélynyújtást tanultak az ifjak. Hét végére a régi táborozók kívánsága is teljesült. Az előző táborhelyen a körülmények kicsit másabbak voltak, nem igazán nyílt lehetőség zuhanyozásra, éppen ezért lett szállóige, hogy „a Hun tábori barnulásnak felét otthon lemossuk”. Bár Lókodban 21. századi körülmények uralkodtak, a tábor utolsó napjaira a heves esőzések miatt eldugult az erdőn átvezető vezeték, amelyen keresztül a faluba érkezik a víz, és – sajnos vagy nem sajnos – az idei táborozók is megtapasztalhatták az „igazi” Hun táboros érzést: hogy milyen, amikor nincs víz, hogyan maradjunk ilyen esetben is tisztán.
Pénteken este, az utolsó teljes nap végén megtartott táborzárón minden végig kitartó résztvevő oklevelet kapott, amely az életrevalóságát bizonyítja. Ezen az estén már nincs takarodó, a tábortűznek egész éjszaka égnie kell, azonban mindenki aludhat körülötte, nem kötelező a sátorban pihenés.
Ezúton is gratulálunk a Refi 2. B osztályának, ahonnan hét hun harcos került ki: a tábor legkisebbjei voltak, és zokszó nélkül vettek minden akadályt! Hiszem, hogy számukra és minden egyes résztvevő számára életre szóló élmény marad az együtt töltött idő.
Dombi Anita Etelka
