Mindenütt fogyott a magyarság az elmúlt évtizedben, és ez iskolabezárásokkal, különböző jogvesztésekkel járó folyamat, de nem kell tétlenül nézni: új stratégiákat kell kidolgozni a megváltozott helyzetre – hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen az előző években több magyarlakta országban szervezett népszámlálásokat, azok eredményeit és a lehetséges teendőket vitatták meg Tusványoson tegnap.
Az érdeklődők a hazai, már ismert adatok mellett a 2022-ben lezajlott vajdasági (szerbiai) és a 2021-ben megtartott felvidéki (szlovákiai) népszámlálások bemutatásával teljesebb képet kaptak a külhoni magyarság gondjairól, s bár a törvényes keret mindenütt más, a megmaradás sehol sem egyszerű, még a tömbben sem. A kép az eszmecserét írányító Telegdy Balázs, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának egyetemi oktatója kérdéseire adott válaszokból kerekedett ki, ezeket a könnyebb érthetőség kedvéért országonként csoportosítva közöljük.
Kisebbednek, de szilárdak a vajdasági szigetek
Szerbiában a Vajdaságban él a legtöbb magyar, Bácskában és a Bánátban ottani szóhasználattal „szigeten” azok, ahol többséget képeznek, és szórványban, ahol kisebbséget; a Szerémségben csak szórvány létezik. A népszámlálást 2022 októberében tartották, most először digitálisan, azaz nem papírra jegyezték fel a válaszokat a házról házra járó kérdezőbiztosok – magyarázta Varga Diósi Viola, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szakreferense. Két kérdésre nem volt kötelező válaszolni: a vallási és nemzetiségi hovatartozásról nem kellett feltétlenül nyilatkozni, a vajdasági magyarok zöme azonban aggályok és félelmek nélkül megtette. A külföldön élők nem kerültek be a nyilvántartásokba.
Az eredmények elég rosszak: Szerbia lakossága közel 7 százalékkal csökkent tíz év alatt, az ott élő magyarság azonban bő 27 százalékkal, húsz év alatt pedig bő 37 százalékkal. Kiemelten fontos a vajdasági magyarság központja, Szabadka: az immár négy hivatalos nyelvvel (szerb, horvát, magyar, bunyevác) bíró városban 37 százalékról 26,6 százalékra fogyott a magyarság, amivel azonban csak a szám szerinti többsége csökkent, a politikai életben nem veszítette el a súlyát a jelenleg 24 ezres magyar közösség.
Települési adatok amúgy csak a városokról vannak, de az már látszik, hogy a szigetek is kezdenek elszórványosodni, habár a fogyás még nem hozott térvesztést a képviseletet, nyelvi jogokat, valamint oktatást illetően. Szerbiában már öt gyermekkel lehet magyar osztályt működtetni, és a közösség ragaszkodik is ehhez, csak egy dél-bánáti székely településen szűnik meg az oktatás szeptembertől. Jelenleg 78 településen működik magyar óvoda ötezernél több gyermekkel, és nagyjából 10 500 gyermek jár a 74 magyar tannyelvű általános iskolába; a szórványban iskolán kívüli anyanyelvápolási hálózat működik.
Vannak különböző művelődési intézményei is a magyarságnak, múzeumok, könyvtárak, napilapot is kiadnak, és van, ahol postát is működtet a helyi közösség; ezekhez a törvényi keret stabilitást és pénzt is biztosít.
A kisebbségi pártok számára nincs előírt parlamenti küszöb, hanem a szavazatok arányában lehetnek képviselőik, a közigazgatási beosztás azonban nem kedvező a magyarság számára: Milošević idejében volt az utolsó átalakítás, és a jelek szerint senki sem szándékszik visszarendezni a természetes határokat – mondta még Varga Diósi Viola, aki szerint a megmaradást a helyi közösség saját igényéből fakadó programok, intézmények, kezdeményezések segíthetik a legjobban.
Felvidék: fogyás és áttelepedés
Szlovákiában 2021 tavaszán volt lakossági összeírás, amely teljes egészében digitálisan, kérdezőbiztosok nélkül zajlott le. A technikai részével nem is volt gond: két hét alatt a lakosság 70 százaléka válaszolt a kérdőívekre, a többieket felhívták, az idősebbeknek, rászorulóknak segítséget is nyújtottak a kitöltésben – közölte Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere és a Pro Civis Polgári Társulás elnöke. Szlovákiában „nemzetiségi kisebbség” a magyar, de most először kettős identitást is be lehetett vallani, és bár eleinte féltek ettől, nem volt olyan rossz, második nemzeti hovatartozásként több mint 30 ezren jelölték meg a magyart. Az anyanyelvre azonban nem kérdeztek rá.
A második nemzeti identitás azért fontos, mert a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó törvényben 20-ról 15 százalékra módosították a lakossági küszöböt, és így további 14 település került a törvény hatálya alá, habár az egyik népszámlálástól a másikig 8–9–10 százalékkal csökkent a magyarság aránya: 1991-ben (még Csehszlovákiában) 567 000 magyar élt, tíz éve (Szlovákiában) 458 000, ma nagyjából 422 000. A cenzus eredménye annyiban nem pontos, hogy az országon belül is nagyon sokan költöztek a gazdaságilag fejlettebb térségekbe, az állandó lakcímüket azonban nem változtatták meg, így sok településről nem valósak az adatok.
Ahol nem csökkent a magyarok aránya, az a magyar romáknak köszönhető, de az elmúlt húsz évben megszűnt a déli országrészeken Pozsonytól Kassáig húzódó magyar tömb: itt-ott kisebbségbe került a magyarság. Rásegít erre, hogy a régiókat és megyéket nem a természetes határok szerint rajzolták meg, hanem eleve úgy alakították ki, hogy a magyarság arányát alacsonyan tartsák, a törvény pedig csak magánszemélyek számára ad jogot a legalább 15 százalékban magyarok által lakott településeken. Ezeken egy polgár ugyan fordulhat magyar nyelven valamely intézményhez, de az intézményeknek egymás között szlovákul kell kommunikálniuk a magyar többségű településeken is. Pozsonyban még ennyi sem adott: habár 30 ezer magyar él a városban, nem érik el a 15 százalékos küszöböt, ezért nem lehet magyarul kiírni a város nevét sem, csak bizonyos figyelmeztető feliratokat engednek meg (olyanokat, hogy Figyelem, robbanásveszély!, A kutya harap! stb.), de ezekért is „taposni kell”. És vannak más veszélyek is: Pozsony mellett egy 1200 lelkes magyar falu létszáma a beköltözőkkel 6000-re növekedett, az így megváltozott többség miatt pedig az őslakosság nyelvi jogai csorbultak.
De azért nem reménytelen a helyzet, mindig lehet valamit tenni, Csallóközcsütörtökön például már tíz éve minden papír kétnyelvű, s bár ez nem kötelező, már megszokták és igénylik az emberek, néhányan ezért választottak gyermekeiknek magyar iskolát. E téren is veszteségek vannak: országszinten 14–15 kis iskola szűnt meg.
Őry Péter a szlovákiai magyarságot három kategóriába sorolja: van tömb, peremvidék és szórvány. A peremvidék a tömb széle, ott kezd szakadozni a többség, ez a változó helyzet pedig az egész kisebbségi intézményrendszer újragondolását, új stratégiák kidolgozását kívánja – hangsúlyozta. A felvidéki elöljáró egyébként arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemzeti kisebbségek fogyását nem kell természetes folyamatként elkönyvelni: Dél-Tirolban nőtt a német nemzetiségűek aránya, a finnországi svédeké pedig változatlan maradt. Az esélyt ő maga is a helyi közösségekben, helyi programokban látja.
Erdély és a politikusok kellemetlen feladata
A romániai helyzetről Horváth István, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója beszélt. A népszámlálás előkészítésével, lefolyásával, eredményeivel és kiértékelésével lapunkban is sokat foglalkoztunk, ezért az alábbiakban csak néhány gondolatot emelünk ki az általa mondottakból.
A vegyes (önkitöltős, lekérdezéses és végül a különböző adatbázisokból kiegészített) népszámlálás által felvetett problémák egyike, hogy a külföldön élő román állampolgárokkal akár 21 millióra is feltornászható a románság létszáma, habár a 19 millióból is többmilliónyian élnek már az országhatárokon kívül. Az is fonák helyzet, hogy a nemzetiségek arányát – tehát a kisebbségi jogok érvényesítését – a törvény szerint a nemzetiségükről nyilatkozók számából kell meghatározni, ám mindenhol a kiegészített összlétszámra alapoznak.
Az erdélyi magyarság még viszonylag jól áll, majdnem kétharmada magyar többségű településen él (Székelyföldön és a Partiumban), és jelentős közösségek vannak Belső- és Közép-Erdély több megyéjében is, a dél-erdélyi, észak-erdélyi és bánsági szórvány azonban annyira megfogyatkozott, hogy a harminc év alatt nagy nehezen kiépített intézményrendszer, az óvodák, iskolák, kollégiumok fennmaradása kérdésessé vált; néhol máris román tannyelvű az oktatás.
Van egy újfajta szórvány is, a nagyvárosi, de kezdeni kell valamit a falvak elöregedésével, kiürülésével, és azzal a „luxussal” is, hogy három magyar nyelvű egyetemen oktatják ugyanazt. Horváth István szerint a politikusok „nagyon kellemetlen feladata” lesz az egész intézményrendszer országszintű újragondolása, -méretezése, amiben az erdélyi magyarság elitjének előre kell lépnie, hogy ne rajtunk, kisebbségeken csattanjon az ostor.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
