Szucsánszki Zita elmondta, a tábor területére kicsit nehezebb volt bejutni, mint néhány hónappal korábban a négyes döntőbe, ugyanis rendkívüli biztonsági intézkedések voltak a miniszterelnöki beszéd miatt. Bánki József bemelegítésként arról mesélt, hogy még mindig betege a feröeri KÍ Klaksvík elleni BL-selejtezős kudarcnak, szerinte a Ferencváros lélektelenül és szervezetlenül játszott. Elek Gábor úgy gondolta, akkor érnek egy együttest ilyen pofonok, ha a játékosoknak nincs veszélyérzetük, mert annyival jobbnak hiszik magukat a riválisnál. A szakemberről kiderült, labdarúgókapusnak készült, viszont olyan szülői háttérrel, mint az övé – édesanyja a világbajnok kapus, Rothermel Anna, édesapja az edzőlegenda, Elek Gyula volt –, végül a kézilabdát választotta.

Szucsánszki szülei amatőr kézilabdázók voltak, kipróbálta az atlétikát is, viszont jobban vonzották a csapatsportok. Egy tanóra közben felhívta Németh András, akinek felvette a telefont, a mester pedig elmondta, szeretné a zöld-fehér együttesben látni. Bánki hamar a Ferencvárosba került, aztán három és fél millió forintért szerette volna megszerezni a Honvéd, az ajánlatra nemet mondott, csak annyit üzent: akkor megy Kispestre, ha elalszik a metrón.

„Belefáradtam az évi legalább negyven mérkőzésbe, a stresszbe, most nem hiányzik, hogy edzést vezessek a Népligetben” – mondta Elek. Szucsánszki annak örül, hogy a folytatásban több időt tölthet a kisfiával, szakmailag nem akarta megégetni magát, ezért köszönt el a Ferencvárostól. Elek és Szucsánszki köztudottan egy párt alkot, utóbbi elismerte, voltak nehéz időszakai a közös munkának; néha akkor is letolást kapott, amikor nem is volt a pályán.

Elek kijelentette, hogy egyértelműen könnyebb dolgozni a nőkkel, akik szerinte őszintébbek, igényesebbek és jobban tűrik a monotonitást. Bánki elismerte, hogy annak idején háromszor annyit edzettek a kézilabdázók, mint a labdarúgók. Szucsánszki hozzátette: a kézilabdában elszaladt a világ a magyarok mellett, a fő riválisoknál olyan gladiátorokat képeznek, akik az utolsó percig bírják a csatát, ehhez pedig alkalmazkodni kellene. Javítani kell a kiválasztás minőségén, valamint az átmeneten az utánpótlás és a felnőtt korosztály között.

Bánki József elmondta, a legszebb élménye, hogy a Ferencváros játékosa lehetett, gyerekkori álma vált valóra, rendkívül örül, hogy manapság is szolgálhatja a klubot. Szucsánszki a szurkolóktól kapott szeretetet emelte ki, akik jóban-rosszban a csapat mellett voltak, támogatták a játékosokat vereség esetén is. Elek úgy fogalmazott: számára a legemlékezetesebb az volt, amikor 2011-ben KEK-győzelmet ünnepelhettek. Hazaérkezés után a repülőtéren rohant a kijárathoz, hogy rágyújthasson, viszont a szurkolók pezsgőkkel arcon locsolták.

Olyan korban élünk, amikor minden hagyományos értéket megkérdőjeleznek, a fiatal generáció kétségbe vonja az alapértékeket, a tradíciókat, viszont aránylag érintetlen maradt a sport, azon belül pedig a Ferencváros. Bánki József kifejtette, napjainkban a szolidaritás, az önzetlenség, az őszinteség hiányzik, a sportban sincs annyi szív és lélek, mint régen. A Fradi híres volt az összefogásról, a klubot nem csak az anyaországban, hanem a határon túlon is szeretik, így megmaradt nemzetmegtartó erőnek.