Az új közoktatási és felsőoktatási törvény általános tekintetben előrelépésnek számít a korábbihoz képest, a magyar közösség szempontjából kisebbségbarát, de csak akkor jelent igazi áttörést, ha a megalkotás előtt álló alkalmazási módszertanok megfelelően igazodnak majd a jogszabályhoz, és lesz elegendő költségvetési forrás a rendszer egészében és tételenként minden részterületre – összegezhető az Új oktatási törvény, új lehetőségek? elnevezésű, a Jakabbfy Elemér sátorban szerdán délután tartott beszélgetés meghívottainak következtetése.
Szőcs Ildikó moderátor, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója katedraközelből látja a hazai oktatási rendszer hiányosságait, buktatóit, ezért kérdései valós problémákra összpontosítottak. Hogy ezeket miként orvosolja vagy nem az új oktatási törvény, arról a beszélgetés meghívottait kérdezte. Az új jogszabály előnyeit a 2011/1-es számú törvényhez képest Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő ismertette.
A részletek előtt a képviselő kiemelte, sokat jelentett, hogy a két törvény megalkotása idején az RMDSZ a kormányban volt, és együtt tudott működni szakmai partnerekkel, a pedagógusszövetséggel, az egyházakkal, iskolaigazgatókkal, tanfelügyelőkkel, ami elsősorban abban állt, hogy elemezték az 1-es törvény óta eltelt tizenkét esztendő történéseit, megvizsgálták a hibákat és javaslatokat tettek azok javítására.
Védeni a szórványiskolákat
Általánosan és a kisebbségek tekintetében is vannak pozitívumok, amelyekből annyi fog érvényesülni, amennyit a szaktárca alkalmaz – szögezte le. Az új közoktatási törvényben először jelenik meg külön cikkelybe foglalt elvként, hogy a tananyagnak igazodnia kell az adott korosztályhoz, figyelembe kell venni a teherbírást és lehetőséget adni a tananyagon kívüli tevékenységekre. A differenciált oktatás csírájának számít, hogy a tanintézményeknek lehetőségük nyílik anyagi jutalmazásban részesíteni a jobban teljesítő, többet vállaló pedagógusokat, erre szolgál a béralap 2 százalékát kitevő összeg – emelte ki a képviselő.
A kisebbségi oktatásra vonatkozó pozitívumok között sorolta Szabó Ödön az általa mozaikiskoláknak nevezett tanintézmények megtartását, amelyeket a törvény vitája során többen meg szerettek volna szüntetni, azaz nem működhetnének olyan iskolák, ahol elméleti és szakoktatás is történik, ez a felekezeti oktatásra is vonatkozott volna, ahol jelenleg elméleti és felekezeti osztályok is vannak. Több mint tíz megyében csak egy magyar középiskola működik, ha rákényszerülnének, hogy csupán egy területen oktassanak, akkor a magyar diákok egy részének vegyes tannyelvű iskolát vagy román osztályt kellene választania – mondotta. A szórványoktatásban korábban a bentlakás csak akkor kapott állami finanszírozást, ha az iskolában működött, ezentúl az egyházak, szórványkollégiumok bentlakásai is részesülnek támogatásban, a háromszáz diák alatti kis iskolák pedig feladatfinanszírozást kapnak a működésükhöz. Szintén előrelépés, hogy az elemi osztályok tanítói mellett ezentúl az óvodapedagógusokat is javadalmazzák a románórákért, és ott, ahol az oktatás nem anyanyelvű, hanem bizonyos óraszámban tanítják az anyanyelvet (ahogyan a moldvai csángóknál), ott a magyar és a kisebbségi történelem mellett a zenei oktatás is anyanyelvű lesz.
Az új törvényben tételesen szerepel, hogy a speciális román tantervek alapján állítják össze a tételeket a nyolcadikos záróvizsgán és az érettségin, állami finanszírozással indul egy román nyelv oktatására vonatkozó program, amely diákcserék, táborok révén valósul meg, és sajátos segédanyagokat is készítenek a román nyelv minél jobb elsajátítása érdekében. Az új jogszabály szerint ezentúl nem számít faji elkülönítésnek, ha egy tanintézményen belül egy tagozat külön épületben működik, nem fordulhat elő, hogy magyar óvodai csoportok, osztályok emiatt hátrányba kerüljenek, miként tavaly Bánffyhunyadon – szögezte le a képviselő.
Változások a felsőoktatásban
Miközben egy sor új lehetőséget kínál általános és kisebbségi vonatkozásban a felsőoktatási törvény, az egyetemek egyre erősödő autonómiája buktatókkal is jár. A tandíj összege ezentúl csak az infláció mértékével növekedhet, állami támogatásban részesülhetnek a külföldön tanuló hallgatók, a PhD-tudományos fokozatot követő cím megszerzése történhet bármely eu-s nyelven, így magyarul is. A felekezeti felsőoktatásban államilag finanszírozható a mesteri és a doktori képzés is. Azokon a szakokon, ahol nem működik oktatás magyar nyelven, elkülönített helyeket biztosítanak a magyar felvételizők számára, és a jelentkezők felvételizhetnek anyanyelvükön, kivéve a nemzetbiztonsági területen. Az új törvény szavatolja, hogy a multikulturális egyetemeken a szenátusban a karok képviseleti jogát nem befolyásolja a hallgatói létszám, a kisebbségi karok ugyanannyi képviselettel rendelkeznek. Ha ez nem így lenne, minőségi romláshoz vezetne a minél több hallgató felvétele – véli Szabó Ödön.
Egy, az elméleti és szakoktatás arányáról, annak a diákok pályaorientációjára történő hatásáról szóló témakörben Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója az egyetemi autonómia egyik gazdasági vonatkozású jelenségére hívta fel a figyelmet. Szerinte jelenleg Romániában a felsőoktatás igen jól jövedelmező gazdasági ágazat, a legtöbb egyetem nem a munkaerőpiaci elvárásokat veszi figyelembe a beiskolázásnál, hanem abban érdekelt, hogy minél nagyobb hallgatói keretszámmal működjön, mert annál nagyobb büdzsé áll a rendelkezésére fejlesztésekre, magas fizetésekre. Egy-egy keresett, jól menő kolozsvári szakra ezerötszázan is jelentkeznek, mindenki kifizeti a kétszáz lejes felvételi díjat, a bejutó kétszáz-háromszáz diák egy része a tandíjat is, sokan időközben lemorzsolódnak, de ez jövedelmező az egyetemnek – hangsúlyozta Kolumbán Vilmos József.
A nagy hallgatói létszámért való hajsza befolyásolja a diákok pályaválasztását, sokan mennek nyolcadik osztály után középiskolába, hogy érettségi után egyetemre felvételizzenek akkor is, ha esetleg a szakoktatásban jobban megtalálnák helyüket – erről is beszéltek a meghívottak. Az új jogszabály szerint a nyolcadik osztály végén az osztályfőnököknek ajánlást kell megfogalmazniuk minden diák esetében arra vonatkozóan, milyen területen tanuljanak tovább, ehhez figyelembe kellene venni a második, negyedik, hatodik osztályban tartott felmérők eredményét, és alaposan megindokolni az ajánlást, hogy lehetőleg ne a szülő álmát valósítsa meg a gyermek, hanem menjen azon az úton, amely a képességei szerint a legmegfelelőbb – fogalmaztak.
Ott kell lenni a döntéseknél
Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke éppen amiatt szorgalmazza évek óta a Neveléskutatási Intézet magyar oktatással foglalkozó tagozatának létrehozását, mert a tanulmányi eredmények, az oktatási tevékenység egészének statisztikai adatok alapján történő elemzését, kiértékelését és következetes hasznosítását tartja fontosnak, ez összefügg a pályaorientációval is. Ezt a tusványosi beszélgetésen is hangsúlyozta, szerinte ilyen háttérintézmény nélkül gyakran befolyásolják a folyamatokat nem megfelelő következtetések. A törvény alkalmazására készülő módszertanokat szakértőknek és a rendszerben oktató pedagógusoknak kell megalkotniuk, ehhez a pedagógusszövetség segítséget tud nyújtani adatbázisa révén – mondotta.
Szó volt a decentralizáció lassú menetéről, amelyet a szakszervezetek is akadályoznak – kiállnak a címzetesség fenntartásáért, ez pedig nem teszi lehetővé, hogy az iskolák döntsenek, kik tanítsanak intézményükben. Felmerült a fegyelmezés kérdése is, hogy nincs erre vonatkozó eszköz a tanárok kezében, apró dolgokért is feljelenthetik őket a diákok, valamint az örökös tankönyvhiány is terítékre került. Végezetül a meghívottak közös álláspontja szerint a két új törvény mindaddig csak lehetőség, amíg nem alkalmazzák, de nem mindegy, hogyan, milyen gyakorlati útmutatók szerint. Ezek megalkotásában részt kell venniük a magyar szakértőknek, a magyar pedagógustársadalomnak – szögezték le.
