Annak ellenére, hogy nem csak helytelenítem, hanem egyenesen elítélem Tamás Sándor bizonyos lépéseit (lásd a Háromszék kilakoltatására tett kísérleteket), nem nyelhetem le a Nagy István indította hazugságokat sem, már csak azért sem, mert a baróti siralmas helyzet tisztázása elől ezek mögé húzódik be, ahelyett hogy elismerje: saját üzleteinek a vezetése felemészti minden idejét és energiáját, így csak hiányosan láthatja el városatyai tisztségét. Telekürtölte a sajtót, hogy a baróti gazdasági helyzet azért annyira sötét, mert a megyei hatóságok nem támogatják az ő projektjeit, de mint helybeli tanácstag bizonyosra mondhatom, hogy ez a helyzet nagyrészt az ő hozzá nem értésének köszönhető, amit egyébként az ellenőrző szervek által kirótt büntetések is igazolnak. Ilyen megközelítésből a példák sora végeérhetetlen (a szerződések be nem tartása, a városi közüzemeknek, a Baróti Szabó Dávid-iskola campusának, a bardoci ivóvízhálózatnak a zavaros helyzete), és ezeknek csak az lehetett a vége, a célja, hogy a helyi költségvetésben mérhetetlen üregek keletkezzenek. Így már érthető, hogy mire kellenek a költségvetési kiegészítések: a lyukak betömésére. Hogy legyen hab is a tortán, a bardoci zavaros helyzet a prefektúra elé került, noha Nagy István egy tollvonással megoldhatta volna. Tudom, hogy Tamás Sándor már nyilvánosan állást foglalt az ügyben, mégis arra kérném a megyei elöljáróságot, hogy ismételten és határozottan lépjen fel, használja a rendelkezésére álló adminisztratív eszközöket, és egyszer s mindenkorra zárja le ezt az ügyet Nagy Istvánnal. Lehet, hogy ezáltal talpra állítja majd a barótiakat is. Nem titok, hogy mi ketten, Nagy Istvánnal nem szeretjük egymást, de talán azt is kellene tudniuk azoknak, akikre ez tartozik, hogy a tanácsban már az MPP—SZNT tagok sem támogatják a döntéshozatalban.

Csíki Béla önkormányzati tanácstag,

a baróti MPP elnöke