A Háromszék hosszú évek óta rendszeresen foglalkozik a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás meglehetősen zűrzavaros és sok esetben méltatlanul hosszúra nyúló folyamatával, rávilágítva a román hatóságok rendszeres jogsértéseire is. Az újság hasábjain gyakran esett már szó a nemzetközi — különösen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtti — jogérvényesítéssel kapcsolatos kérdésekről.
A Háromszékben megjelent cikkekhez néhány észrevételt szeretnék fűzni az erdők, illetve a legelők visszaszolgáltatásával összefüggésben nyitva álló strasbourgi jogorvoslatokról.
Először is szükségesnek tartom leszögezni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága nem követeli meg a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatását az eredeti tulajdonosoknak. Hasonlóképpen nem követelmény, hogy a román állam részleges vagy teljes kártérítést nyújtson a kommunizmus idején jogsértést elszenvedőknek.
A strasbourgi bíróság ugyanakkor — bizonyos körülmények fennállása esetén — arra kötelezheti a román államot, hogy a hatóságok által formálisan (jogilag) megítélt, de a gyakorlatban vissza nem juttatott ingatlanokat ténylegesen is szolgáltassa vissza, vagy ennek hiányában a formálisan visszajuttatott ingatlan értékének megfelelő kártérítést fizessen. A föld- és erdőterületek visszaszolgáltatásával összefüggésben a strasbourgi bíróság elsősorban akkor hozhat elmarasztaló ítéletet a román állammal szemben, ha valamely földosztó bizottság vagy más hatóság (pl. bíróság) jogerős, az ingatlan-visszaszolgáltatásnak helyt adó döntését a hatóságok nem vagy nem megfelelően (például ésszerűtlenül hosszú időn belül) hajtják végre.
Végezetül álljon itt az erdők visszaszolgáltatásával kapcsolatos két olyan eset, amely a Háromszék oldalain többször terítékre került már. Az ozsdolai Láros-egyesület ügyében (lásd például: Háromszék, 2008. október 9.) kizárólag az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tisztességes tárgyaláshoz való jogot garantáló 6. cikkével összefüggésben látok esélyt Románia elmarasztalására. Tekintettel arra, hogy az eljáró bíróságok jogerősen elutasították az ozsdolaiak volt tulajdonát képező, jelenleg Vrancea megyében található területek visszaszolgáltatását, továbbá — a rendelkezésemre álló információk alapján — a román hatóságok előtt nem született a visszaszolgáltatásról rendelkező jogerős döntés, álláspontom szerint Strasbourg nem kötelezheti a román államot a vitatott erdőterületek visszaszolgáltatására.
Nagy Ákos esetében (Háromszék, 2007. június 22., illetve 2008. december 17.) véleményem szerint a román állam több ponton is megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményeinek előírásait. Az ügyben a hatóságok 2002-ben jogerősen visszajuttatták az előpataki erdőtulajdonos számára az általa követelt erdőterületeket. Annak ellenére, hogy több román hatóság is egybehangzóan elismerte az erdőtulajdonos tulajdonjogának fennállását, 2007-ben még mindig nem léphetett a formálisan visszajuttatott erdőterületek birtokába. Sőt, miután az erdészeti hivatalok következetesen megtagadták az ingatlanok birtokba adását, a tulajdonos hozzájárulása nélkül engedélyt adtak az erdőterület kitermelésére. Jelen esetben tehát a hatóságok nem tettek eleget az erdőterület visszaszolgáltatásáról rendelkező jogerős döntésnek, majd az erdő kitermelésével beavatkoztak Nagy Ákos ingatlantulajdonának (a visszaszolgáltatott erdőterület) békés élvezetébe, így megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének tulajdonjogi garanciáit.
(A szerző ügyvédjelölt, e-mail: forikazsolt@yahoo.com)
