Egyre inkább körvonalazódik: az egy hónappal ezelőtt bukaresti idősotthonokban leleplezett szörnyűségek egyáltalán nem voltak egyedi esetek, nem néhány gazember visszaéléseiről van szó, hanem egész iparág fejlődött ki az elmúlt években, amely szerencsétlen, beteg, elhagyott emberek, a legelesettebbek bőrén nyerészkedik. Most, hogy a hétvégén Marosbárdoson is felfedeztek egy ilyen horrorközpontot, szinte borítékolható, akad még hasonló az országban, csak egyelőre nem buktak le a működtetői.

Ellenőrző csapatok egész sorát küldte terepre a bukaresti botrány kirobbanása után a miniszterelnök, a szociális kifizetési ügynökség, a közegészségügyi igazgatóság, a munkafelügyelőség, a fogyasztóvédelem, az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóság, a katasztrófavédelem, valamint a rendőrség emberei adták egymásnak a kilincset különböző szociális intézményekben, néhányat bezártak, ám többnyire csak apróbb rendellenességeket fedeztek fel: nem megfelelően tárolt vagy lejárt élelmiszereket, szakadt matracokat – csekélységeket, amelyek nem veszélyeztették vagy rontották jelentősen a bentlakók életkörülményeit. Megnyugodhattunk, elszigetelt eset volt a voluntari-i, és amikor mindenki hátradőlt, robbant az újabb bomba: egy civil szervezet leplezte le a marosbárdosi otthont, ahol az elmúlt hetekben háromszor is vizsgálódtak az ellenőrök, és mindent rendben találtak. Nem kutakodtak a pincében – ide voltak bezárva a nagyon beteg, kiéheztetett, rühös ápoltak –, mert erre senki nem utasította őket, nem tűnt fel, hogy nem egyezik a lakók száma a papíron szereplőkkel, mint akik jól végezték dolgukat, távoztak, és megírták a kedvező jelentést. Kiderült, az otthon tulajdonosai, működtetői rendőrök, börtönbeli dolgozók, a több hasonló helyet „patronáló” egyesület elnöke egy kórházi ápolónő, alelnöke pedig nem más, mint a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság felügyelője. Mind állami alkalmazottak, akik a rend és az emberélet védelmére szegődtek, ám közben kiépítettek egy hálózatot, amely leírhatatlan körülmények között kínozta a kiszolgáltatott betegeket. Mindezt pénzért, nagyon sok pénzért: az állam havonta 7000 lejt fizetett nekik egy rászoruló ellátásáért.

A miniszterelnök, a szakminiszter el van képedve, nem értik, hogyan történhetett meg mindez. Tisztogatást, gyökeres változást ígérnek, és máris menesztettek néhány bűnbakot. Mintha nem akarnák észrevenni, hogy nem néhány ember hibájáról, bűnéről van szó csupán, hanem intézmények egész sora mondott csődöt, az egész rendszer vált hiteltelenné. Érdek-összefonódások sora van a háttérben, feladatuk végzésére alkalmatlan, többnyire politikai alapon kinevezett vezetőkkel, munkájukat semmibe vevő, ám igen jól megfizetett állami alkalmazottakkal, akik nemcsak az állami pénzek lenyúlását nézték el (ennek már igen régi gyakorlata van Romániában), de a legszerencsétlenebbek megnyomorítását is.

Nehéz lesz rendet tenni e velejéig korrupt rendszerben, hisz komoly érdekek sérülhetnek, minél mélyebbre ásnak, annál több szenny kerülhet elő. Lesz erre politikai szándék, akarat? Vagy abban bíznak, néhány hét alatt lecseng az egész és feledjük – a következő botrányig.

Borítókép: crj.ro