Utólag szörnyülködni a felelősök részéről merő képmutatás. Ámbár van, aki még erre sem hajlandó: a kórház személyzete, vezetője és a kisváros polgármestere egyaránt hárítja a felelősséget, utóbbi meg is tetézve a nembánomságot azzal, hogy a szülő nő süketnéma volt és roma. Ez mentség? Közben kiderült, hogy létezik nőgyógyászati osztály Urziceni-ben is, de kevés az orvos, mert „problémás” a hely. A kórházi alkalmazottak a családostul becsődülő romákra panaszkodnak, a betegek a hozzáállásra – mintha az lenne a cél, hogy minél hamarabb kitegyék a szenvedőket az ajtón, így halt meg egy 32 éves fiatalember is, aki szívtájéki fájdalmakkal jelentkezett, de hazaküldték –, egyesek a papírmunkára, mások a főnökségre – mindenki okol valakit valamiért, a következmények azonban most is elmaradnak. A kórházmenedzser nem mondott le, az önkormányzat pedig nem menesztette, csak felfüggesztette tisztségéből, valószínűleg abban bízva, hogy majd csak elül ez a vihar is a többi után. Végül is nem lett nagy baj, anya és gyermeke egészséges, nem úgy, mint a kezeléshez nem jutó betegek vagy azok az idősek és fogyatékkal élők, akiket hosszú ideig tartottak borzalmas körülmények között a gondozásukat elvállaló szervezetek a hatóságok elnézésével vagy félrevezetésével.

A kormányok nem is nagyon igyekeznek megfelelni feladataiknak: ez már a sokadik egészségügyi botrány az elmúlt évtizedben, és egyik után sem változott semmi (hét évvel a Colectiv-tűzvész után is találtak hígított fertőtlenítőszereket használó kórházakat). Ha baj van, egy kicsit mennydörögnek, vizsgálódnak, olykor fejek is hullanak, végül pedig nagy ígéretek következnek. A megvalósítások azonban rendre elmaradnak. Az új regionális kórházakról 2004 óta (!) csak beszélnek (előbb nyolcról volt szó, aztán háromról, de még egyik sem jutott el az első kapavágásig, pedig 2016-ban már volt rájuk uniós pénz), és a lakosság állapota egyre csak romlik. Európa országai közül Romániában történik a legtöbb megelőzhető haláleset, és itt a legmagasabb a csecsemőhalandóság is; utóbbi éppen a romák körében kiugró, mert velük aztán egyáltalán nem foglalkozik az állam, holott pár éven belül (a legnépesebb, 1967–68 után született „dekrétum-generáció” nyugdíjba vonulásával) biztosan beüt a demográfiai mennykő. Fogadhatunk rá, nagyon meg fogja lepni az akkori hatalmat.

Borítókép: Facebook / Alexandru Rafila