Neked mi az a dolog, ami nagyon kell? Mire van feltétlenül szükséged? Mihez ragaszkodsz a legjobban? Mit akarsz mindenáron megszerezni, vagy mibe kapaszkodnál leginkább, hogy megtartsd?
Fogyasztói társadalmunkban számos földi dolog kínálkozik, ami csábít, amit szeretnénk magunkénak tudni, amit mindörökre megtartanánk vagy újra és újra megszereznénk. Ez a kínálat nagy skálán mozog, és osztályozható aszerint, hogy „jónak” vagy „rossznak” minősítjük a ragaszkodás tárgyát.
Vannak káros függőségek: az alkohol, a drog, de az evés is okozhat függőséget, illetve az élvezetek hajszolása is. Vannak tárgyi ragaszkodások: pénz, autó, ház stb. Továbbá lehet makacsul kötődni munkahelyhez, személyekhez, pozícióhoz, elvekhez.
Azt gondolhatnánk, hogy akadnak kivételek, vagyis „jó” függőségek, amelyek elfogadhatók. Valójában itt nem magáról a függőséget okozó tárgyról, szerről, dologról van szó, hanem magáról a túlzásba vitt kötődésről. Mert ha nem vagyunk képesek uralni ezt a viszonyt, ha alkalomadtán nem tudjuk lazábbra engedni a kötődést, akkor elhatalmasodik az emberen a kényszeres megszerzés, megtartás ingere, és rabjává válik az adott dolognak. Megköti, odaragasztja, és ez a kötődés egyre inkább fojtogató, mint megtartó. Ez pedig az egyén életminőségét is rontja, hiszen a szokás, melynek rabjává vált, eluralkodik a gondolatain, érzésein, sőt kényszeres cselekvésekre készteti, ami káros a fizikai és lelki egészségre és kisugárzik a környezetében élőkre is.
A túlzott ragaszkodás, kötődés nem egyenlő a szeretettel. A függőségi viszony az érintett feleket megfosztja személyes szabadságuktól. Mint minden kapcsolódásban, itt is a legfontosabb az egyensúly megtartása. Lényeges, hogy kötődjünk, szeressünk – személyeket, de akár dolgokat is –, és az elköteleződés is fontos, de egészséges keretek között, ami nem fojtogató, szorító, hanem megtartó, támogató erővel gazdagítja életünket, lelkünket.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó