A magyar népnyelv elsősorban más gombára, a korallgombák több fajára használta, használja a szarvasgomba elnevezést, mert ezek formája nagyon emlékeztet a szarvas agancsára.
Már Clusius e névvel utal a Dunántúlon ekképp nevezett Ramaria fajra: Szarwas gomba, Ramaria botrytis. Valóban föld alatti gombára utal viszont a név majd’ két évszázaddal később Benkő Józsefnél: Szarvasgomba (ro. Burete cerbilor, Elaphomyces granulatus).
Valószínűleg sehol nincs annyi nevük a korallgombáknak, mint a székelyeknél. Háromszéki népi neveik: csirkegomba, csirkeláb, csürkegomba, csürkeláb, fosatógomba, fososgomba, gyomorgomba, kakasgomba, kakastaré(j), seprűgomba, seprűláb, úrigomba, úriróka, úriróska.
Szó volt róla, hogy általában a sárga és a rózsáságú korallgombának egy a neve, de azért van pár olyan népi név, mely csak egyikre vagy másikra vonatkozik.
Kifejezetten a rózsáságú korallgombára vonatkozó népi nevek (legalábbis helyenként): csíkgomba (Gömör), mogyorófaalla (Őriszentpéter, Őrség), parlaggomba (Udvarhelyszék, régebbi adat), rózsásszarvasgomba (Bükkös, Baranya), úrigomba (Háromszék, régebbi adat), piros petrezselyemgomba (Mátra vidéke).
Kifejezetten a sárga korallgombára vonatkozó népi nevek: lasagomba (Háromszék, régebbi adat; Murokország), kisasszonygomba (Brassó, Szászföld, régebbi adat), úriróka (Nyárádmente).
Hadd ajánljak végül egy hagyományos elkészítési módot a két kedvenc korallgombánkhoz:
Hagymát dunsztolok, s bele a megtisztított gombát, és savanyúmártással eresztem fel, csak ecet, víz, só kerül még belé. (P. C. É., Csinód, Úz-völgy)
Zsigmond Győző
