A Feketeügy folyásának északnyugati teraszai és domblábi, kitűnő minőségű talajjal rendelkező övezete évszázadok óta eltartotta e vidék lakosságát, nem csak megérkezésünk után, hanem még azelőtt is azokat a vándor népeket, amelyek itt töltöttek olykor jó néhány száz esztendőt, itt hagyták műveltségük tárgyait, pénzeiket, erődített településeiket. Ritka például az a település Felső-Háromszéken, melynek területén, környékén ne találták volna meg a régészek a szlávok emlékeit: a csernátoni Haszmann Pál Múzeum udvarán látható a kiásott és restaurált szláv lakóhely, Kézdiszentkereszt és Bélafalva között pedig, a Telek pataka völgyében telepeiket is feltárták.
Nincs olyan határrész vagy település Csernátontól Szentkatolnáig, ahol az eltelt évszázadok folyamán ne találtak volna rá az előttünk itt élő népek emlékeire, kezdve a neolitikumtól az ide telepített honfoglaló magyarság régészeti hagyatékáig. A helyi hírek szerint újabb „migránsok” jelentek meg Felső-Mezőföld sima, de Mackó Mukiék számára ennivalókkal gazdagon megrakott területén, Márkosfalvától Szentkatolnáig „okos medvefélék járják itt a határt” – mondták Martonfalván, de tudtunkkal eddig még egy állatot sem sikerült befogni.
Ünnepre készül a Timate
Több alkalommal előfordult, hogy az Alsócsernáton közelében működő Timate cégnél a gépesített mezőgazdaság sikerét megcsodálva bemelegítettünk a mezőföldi határjárásra, hogy egyrészt megtapasztaljuk a gépesítés és a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit, és hogy el tudjuk hinni: a jövő rá fogja kényszeríteni a tehetősebb magántermelőket, hogy ilyen irányba törekedjenek.
A cégnél Bajcsi Ákos és Moldován Csaba mezőgazdasági mérnökök fogadtak. Örömömre szolgált, hogy az édesapja nyomdokaiba lépő Moldován Zsolt diplomás agrármérnökkel is kezet foghattam, aki a mezőtudomány mellett szűkebb hazája, Felső-Háromszék, de a nagy természetet s annak ritka pillanatait megörökítő, többszörösen díjazott természetfotósa, akinek különleges fotóit a cég irodáinak falán is megcsodálhattuk.
Ünnepre készülnek a cég tapasztalt vezetői, harminc esztendeje fogtak bele a mezőművelés egyáltalán nem könnyű művészetébe. Jó volna, ha már valahol valaki írná a Timate történetét: harminc esztendő tapasztalatait, eredményeit nem megörökíteni vétek lenne. Korszerű raktárak sorakoznak a cég területén, melyekben a legfontosabb alapélelmiszereket készítik elő a piac számára. Beszéd közben kiderült, hogy Bajcsi mérnök úrnak mint keresztapának a cég bejegyzésekor született az a gondolata, hogy az akkori idők holland eredetű óriásburgonyája adjon nevet a vállalkozásnak. Terjedelmes bérelt földterületet művel a Timate Torjától egészen Alsó-Háromszékig: a fő termény a krumpli és a búza, de sikerrel termesztik a repcét, a hagymát, a sárgarépát, újabban a káposztát is. A cég termékei olyan igényes ellenőrző pontokon áthaladva teszik meg az utat a raktártól a vevőig, melyek szigorúan szavatolják az előírt minőségi mutatókat, „a cég termékeit fenntartás nélkül igényelhetik a vevők” – hangzott el. Egyik legnagyobb felvásárlójuk a Lidl kereskedelmi üzletlánc. Termékeik minőségét (a vegyszerezés szintjét, a technológiát) laboratóriumban követik, rendszeresen beküldött minták alapján. Interneten figyelik a termény színeződésének fokát, jelezve a klíma ingadozásait, s a kémiai alapú növényi gyógyszeres kezelés képezi a prevenciót, amire nagyon ügyelnek.
Moldován Csaba és Bajcsi Ákos
Mátisfalva pusztuló műemléke
Maradván még a mezőgazdaságnál, otthon találtuk egyetlen mátisfalvi ismerősünket, id. Kovács Károly magántermelőt, a katolnai községi tanács tagját, aki megelégedéssel beszélt az idei határról, amelyet – ismerve a szélsőséges időjárásunkat – kielégítőnek minősített. Tőle tudjuk, hogy Mátisfalvát a nyáron pászmás jégeső érte, a kárt húszszázalékosnak becsülte.
Mátisfalva valamikor önálló település volt, Kézdimárkosfalvával gyakorlatilag egybeépült. Egyre fogyó református gyülekezete van, zömében magyar anyanyelvű romák lakják, akik azonban nem a kálvinista közösséget gyarapítják. Nevét egyes adatok szerint a katolikus időkből hozhatta magával – talán Szent Máté lehetett akkori kis templomának védőszentje, mondják a bizonytalanok, bár annak nyomairól eddigelé semmilyen említést, adatot nem ismerünk, a falu neve is csak egy XV. századi peres okmányban jelenik meg. A kis műemlék református templomot eléggé megviselték az évtizedek, kis harangtornyának stakatúrája megbomlott. A „székely színekben tündöklő” szószékkorona 1785-ből való. Egykori készíttetőjének pusztuló sírkövét a templomban őrzik. Rokokó fülkagylós és barokk virágornamentikával díszített pad- és karzatmellvédjei egyediek, sajnos, azok szakszerű összehasonlító értékelésével tudtunkkal eddig senki nem foglalkozott.
Veszélyben vannak a templom mennyezeti kazettái, amelyek 1820-ban készültek. Ezekkel egykorú lehet a régi úrasztala is. Tornyában műkincsértékű harangocska található, Iohannes Tartler ismert brassói mester munkája 1780-ból, aki 1752 és 1782 között öntötte harangjait az itt élők megrendelésére. E cég védelemre szoruló harangjai szólnak még mifelénk Bölönben, a kálnoki unitárius, valamint a prázsmári lutheránus erődtemplom tornyában is.
– Egy szó, mint száz: az anyagiak hiánya miatt késik a mátisfalvi templom tatarozása – fejezte be az ismertetőt Gál Attila márkosfalvi református gondnok, aki szerint csak a felújítás tervének a költsége több ezer lejbe kerülne.
Gál Attila református gondnok, Márkosfalva
Barabás Miklós falujában minden év új gondokat szül.
– Nekünk nagyobb gondunk most a márkosfalvi templom – folytatta a gondnok –, amelyen a cserepet ki kellene cserélni. Próbáltunk tájékozódni, de a szükséges összeggel nem tudunk még megbirkózni.
– Kiadásaink is voltak, mert nemrég szereltettük elektromos meghajtásúra harangjainkat – tájékoztatott Pap Zsolt lelkipásztor –, és Mátisfalván számos olyan roma család lakik, amelyek csak időközönként, családi események alkalmával igénylik szolgáltatásainkat. Önkormányzati támogatással ugyan, de főleg családi önerőnkből hamarosan megújul a márkosfalvi lelkészi lakás.
Vakációs csend üli meg a falut, melynek hírét messzi földre vitték jeles szülöttei. Azon gondolkoztam, hogy a régebb elhunytakról meséljek-e, avagy azokról, akikre még emlékeznek az élők. Minden érték, ami a helytörténethez kapcsolódik, amit menteni kell a nyomdafesték segítségével.
Barabás Miklóst, a nemzet festőjét az életéről, emlékéről tovább élő újdonságok-érdekességek teszik halhatatlanná. Sajnos, szülőházát, bár helyét emlékkopja jelöli, nem sikerült megmenteni, de a személyéhez kapcsolódó emlékek megszámlálhatatlanok. A budapesti Városmajor utcában, a felújított Barabás-villa kertjében két évtizede sincs, hogy helyet kapott bronz mellszobra, Miholcsa József erdélyi szobrász munkája, egymás után jelennek meg azok a genealógiai jellegű írások, melyekben ma élő személyek mutatják be a festővel való családtörténeti oldalági kapcsolataikat.
A festő a dálnoki Gaál-kúriában töltötte kisgyermekkorát Gaál Terézia kisfiaként, s így a kúria udvarán őrzik Barabás emlékét is. Arra nemrég derült fény, hogy dálnoki Gaálok élnek Belső-Erdélyben is. A festő anyai ági rokonságába tartozott ugyanis Dálnoki Gaál Péter (1810–1896), aki Székelyföldről a Mezőségre költözött, s 1835-ben az Erdélyi Királyi Kancellária ülnöke volt, emlékére gyermekei 1911-ben létrehozták a Dálnoki Gaál Péter Alapítványt a Kolozsvári Református Kollégium támogatására. Dálnoki előnevet viselt Gaál József (1811–1866) költő, író és drámaíró, Damjanich János honvédtábornok titkára, A peleskei nótárius című bohózat szerzője, az MTA levelező tagja. Dálnoki gyökerekkel rendelkezik dr. Gaál György (sz. 1948), a Kolozsváron élő hely- és művelődéstörténész, író, a Házsongárdi temetőről írt egyik legteljesebb kiadvány szerzője, a Magyar Kultúra Lovagja, aki nemrég látogatott Dálnokba, ahol előadást tartott.
Pap Zsolt lelkipásztor
A temetőben sajnos pusztuló, régi faragott sírkő alatt alussza álmát a Bodola család. Itt nyugszik minden bizonnyal Bodola Ferenc református esperes édesapjával egy sírban, Dálnok másik jelessége, Bodola Lajos (1825–1897) főhadnagy, Gábor Áron segítője az ágyúöntésben. Bem őt bízta meg a Vöröstoronyi-szoros védelmével. Törökországba emigrált, ahol Kossuth szolgálatába szegődött. Olaszországban út-, híd- és vasútépítő mérnökként dolgozott, hazatérve szakíróként működött. Bár Brassóban halt meg, szülőfalujában hantolták el.
Márkosfalva volt a fészke a Sipos családnak, maradékai – Sipos Béla közgazdász, pécsi egyetemi tanár – Magyarországon élnek. Márkosfalvi Sipos László (1860–1886) fiatal tanító és tiszthelyettes, tehetséges vívó hírében állt, aki Herczeg Ferenccel párbajozott a szerbiai Versecen, az író szülővárosában. Sipos a párbajban halálos sebet kapott, a helyszínen elvérzett, porai a verseci temetőben nyugszanak. A híres párbaj valóságos irodalomtörténeti érdekesség, amelyről maga az író is megemlékezik írásaiban.
Ilyen és ehhez hasonló, mentésre szoruló dolgokról beszélgettünk ismét Berszán István egykori megyebíróval, aki a márkosfalvi Bodolák és Orbán Dezső után Dálnok harmadik krónikása. A hetvenen túl ő vezeti az egyházközség családkönyvét. Memóriája nem hagyta el, kívülről sorolja a falura vonatkozó adatokat, évszámokat, ha Márkosfalva múltjáról van szó, mindenki őhozzá irányítja az érdeklődőt. Papp Zsolt tiszteletes értékeli Berszán István helytörténeti adatgyűjteményét, ígéretet tett, hogy amint az eklézsia anyagi helyzete engedi, sort kerít arra, hogy írott anyagát nyomdai kiadványba menthessék.
Pirosban a papi lak Martonfalván
Kézdimartonfalva sem kevesebb
Nevéhez kapcsolódik Martonfalvi Tóth György (1635–1681) peregrinus, debreceni református kollégiumi rektor, egyházi író. Központjában áll a dupla tetős Horváth–Lázár-udvarház. Emlékhely, hisz ez volt Horváth Ignác 1848–49-as huszár alezredes lakóháza, aki a Kossuth-huszárok vezére volt. Itt zajlott le az az emlékezetes martonfalvi tanácskozás 1849. január 15-én, amelyen felmondták az árapataki szerződést és elhatározták az önvédelmi harc folytatását. A tanácskozáson részt vett Berde Mózes korabeli háromszéki kormánybiztos, Gál Sándor és Gál Dániel. Mind a két eseményre emléktábla figyelmezteti a vidékkel ismerkedőt.
Martonfalva szülötte volt Kalabér László (1937–2008) hazai ornitológus, utazó, muzeológus és szakíró. Posztumusz kötete: Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában (Sepsiszentgyörgy, 1997). Szülőházát nem jelöli emléktábla.
A faluba érkezve örömmel láttuk, hogy felépült a református papi lakás, Lőrincz Ágoston lelkipásztortól azt is megtudtuk, hogy a régi parókiában falumúzeumot szándékoznának kialakítani. Martonfalva kálvinista faluként élt a köztudatban, de kiderült, a lakosság kétharmada római katolikus vallású. Boros Lászlótól, a szentkatolnai római katolikus anyaegyház plébánosától a martonfalvi katolikusok Szent Márton-napi búcsúja felől érdeklődtünk, tudván, hogy Kézdimartonfalva neve reformáció előtti templomának védőszentjétől, Tours-i Szent Mártontól eredhet.
Községi polgármesteri hivatal
Martonfalva neve 1407-ben fordul elő írott formában, s feltételezik, hogy hajdanában Szentmártonfalva is lehetett, de van olyan vélekedés is, miszerint a település a közelében elfolyó Feketeügy meredek martjától kapta volna a nevét. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a martonfalvi katolikusok 1975–1977 között építettek kápolnát a település központjában, ekkortól lett védőszentje Tours-i Szent Márton (Kr. u. 316–397) s búcsúnapja a Szent Márton napjához legközelebbi vasárnap.
Rég volt már a reformáció, hosszú időnek kellett eltelnie, hogy újra kápolnájuk lehessen a martonfalvi katolikusoknak, ezzel magyarázható, hogy ebben a faluban már senki nem emlékezhet az ismert Szent Márton-napi szokásokra: búcsú után nem libahús, hanem az kerül az ünnepi asztalra, amit ad a Fennvaló...
Szigorú és igényes: Tusa Levente polgármester
Hatolyka a gyógyhely, Katolnán a hivatal
Úgy alakult lent, a föld mélyében, hogy éppen Hatolyka alatt repedt meg annyira a földköpeny, hogy bővebben a felszínre jusson a szén-dioxidban gazdag savanyúvíz, erre épült rá a vidék egyik kiváló mozgásszervi kezelőközpontja. Nem zsúfolt, sőt, csendes, de a „munkabolond” háromszéki ember ide csak akkor látogat el, amikor a természetes gyógytényező már aligha okozhat csodát, pedig rendszeres orvosi szolgálat biztosítja a kezelést. Az altalaj tele van mofettagázzal, számos családi ház pincéje egyfajta mofetta.
Műemlék a település római katolikus temploma és haranglábja, főterén egy éve szentelték-avatták hatolykai Potsa József (1936–1903), Háromszék vármegye főispánjának bronz mellszobrát, Vargha Mihály alkotását.
– Munkálatok sora szükséges a szentkatolnai római katolikus egyházközséghez tartozó ingatlanoknál – tájékoztatott Fülöp Barna gondnok –, belső javítások a plébánia épületében, és folyamatban van azoknak a papírformaságoknak az intézése, melyek templomaink alapozásainak a kiszárítását célozzák.
Szentkatolna községközpont polgármesterének, Tusa Leventének és helyi tanácsának a lehetőségei és elképzelései mentén alakul évtizedek óta a bemutatott települések fejlődése. A jelenlegi helyzet felől érdeklődtünk.
– Végre nyertes program alapján zöld az út a községközpont szennyvízhálózatának kiépítése előtt – mondta az elöljáró –, a szerződés aláírása előtt állunk, de soron van egy sor számunkra fontos munkálat is: a község területén levő utak-utcák aszfaltozása a községközpontban, Imecsfalván a Székelypetőfalva felé tartó bekötőút hozzánk tartozó részén, a központi óvoda épületének felújítása és bekerítése, kerítés a márkosfalvi Barabás Miklós nevét viselő óvoda körül is.
