A Bod Pál nyaka egy helynév, ami csak az érdekesség kedvéért került a címbe: sokatmondó és mégsem, jelzi azt, amit a maiak is tudnak, hogy a Bod família két települést ült meg valamikor: Felsőcsernátont és Albist. Valahol ennél a helynél kezdődik Alsó- és Felsőcsernáton választóvonala. De ha a meséje után az esetleges kegyetlen kivégzés, a nyakvágás után érdeklődünk, azt mondják: „itt megbotlik az emlékezés, mert a Bod Pál nyakán felül kezdődhetett például Bartafalva is, de mi arról sem tudunk semmit!”
A környékbéliek a hegy nevét hol Bod, hol pedig Bot hangzással ejtik, ember legyen a talpán, aki ezt kibogozza. A híres pap, Bod Péter Felsőcsernátonban született, de a Bod névhez, famíliához az albisiak is ragaszkodnak. Bogáts Dénes ismert helynévgyűjteményében ez a név csak 1828 után jelenik meg, sajnos nem történelmi családnévkutatás eredményeként született. A családtörténészek szerint népes volt Felső-Háromszéken az albisi és a felsőcsernátoni Bod família. Az utóbbi család neve már nem él Csernátonban, az albisit jelenleg négy emberöltő képviseli: az ezermester Bod Károly (1909–1978) fiai, Bod Károly (sz. 1944) és Bod Lehel (sz. 1953); utóbbi lánya, Bod Krisztina (férjezett Vén) helybeli pedagógus, két fia, Bod Péter székelyszáldobosi református lelkipásztor és testvéröccse, ifj. Bod Lehel műgyűjtő, egy helyi házi múzeum létrehozója és utóbbiak zsenge korú gyerekei.
Óvár és a Pénzesgödör
Háromszéken, ahol egyszer a pénzhez kapcsolódó helyről beszéltek a régiek, megjelentek a kincskeresők, összevissza áskálták a hegyek tetejét, laposát, majdnem nincs olyan hely, ahol ne akadnánk ásott gödrökre. Így volt ez Felsőcsernátonban Ikavára, jobban mondva a Csernátoni Csonkatorony közelében is. Ahogyan a cím sejteti: rege és valóság között bolyonghat az olvasó, mindenütt az előttünk élők nyomaira bukkanunk. Magam is bejártam Óvár és a Hegyes környékét. Majdnem mindenütt erdő borította hely ez, ki sejthetné, hogy ott valamikor emberek éltek, esetleg azok a mai öregek, akik emlékeznek, hogy ott fenn valóban „áskáltak valami hivatalos kutatók”.
– Azért nevezhették Óvárnak az ide telepedő székelyek a helyet, mert nagyon régi, mint ahogy Ikavára is. Érdekes, hogy a népi emlékezetet a régészek igazolták, hiszen Ikavára kora középkori vár, miközben mellette a Hegyes–Óvár-tetőt egy nagyméretű őskori földvár koronázta. Haszmann Pali bácsi hívta fel a régészek figyelmét erre a helyre – tudtam meg tőle még éltében, s így került sor 1961–1963-ban, majd 1980-ban ott egy nagy méretű régészeti ásatásra, amely végleg tisztázta az óvári rejtélyt. A Bogáts Dénes-féle háromszéki helynévgyűjtésből tudjuk, hogy Óvár helynév már 1718-ban írásos formában is előfordult.
– Ott fenn valamikor emberek lakhattak – így az öreg néhai Péli Gábor. Több cserépedény és tégla került onnan ki a földből. Azt is látni lehet, hogy a tetőn lévő hosszú pusztát valamikor rendesen szántották – mondta –, még látszanak a földparcellák borozdái.
Ika vára új köntösben
– Sokat áskáltak a népek az Óvár oldalában a szikla alatt, mert úgy tudták, hogy ott kincs van elrejtve, azt hitték, hogy ott van a bejárata annak a pincének, ami Óvár alatt rejtőzködik. Ezt a helyet ma is Pénzesgödörnek nevezik a felsőcsernátoniak – igazolta anno Elekes József akkori felsőcsernátoni református lelkipásztor.
– Én úgy hallottam – folytatta –, hogy azon a helyen egy szilvaízes fazékban fényes pénzekre találtak a két világháború között.
Orbán Balázs tüzetesen átvizsgálta a helyet, s azt írta, hogy az „előszögelő hegygerincnek mind két csúcsát s egész vonulatát erődítményekkel látták el, melynek nyomait már a Hegyesnek nevezett déli csúcson is feltaláljuk, de amelyek az Óvárnak nevezett másik (vég) csúcson egész nagyszerűségükben tünnek fel”. Mivel kőből rakott falakra Orbán Balázs sem talált, Óvárat a leghatalmasabb háromszéki földerődnek (földvárnak) vélte. Érdekes, hogy akkor is ásta, túrta a nép ezt a helyet, amikor ő ott járt. Kardot, késpengéket, lándzsahegyeket, nyílvesszőket és lószerszámdíszeket találtak.
Orbán Balázs egy korabeli legendát is feljegyzett, miszerint őseink ezt a táborhelyet akkor építhették, amikor a gótokkal csatároztak, „kiket egy alkalommal meglepve s összes kincseiket zsákmányúl ejtve, abból építették fel a helyiek, mintegy győzelmi emlékként, Ika várát.”
Szólnunk kell az itt végzett régészeti ásatások eredményeiről. Valóban Óvár hegyén és a Hegyes-tetőn védősáncokkal és földgáttal megerősített földvár állott. Ez Háromszék eddig ismert legnagyobb kora vaskori települése, melyre rátelepedett egy késő vaskori közösség is. Innen veremlakások, bronz- és vasból való ékek, vasolvasztásra utaló vassalak, mészdarabok, kerámia, vasból és bronzból való szárnyas balták, bronztűk kerültek elő. A lelet része volt két ezüstpénz is, Makedon Nagy Sándor drachmáinak helyi utánzatai Kr. e. a II. századból.
Bod Péter otthon
Felsőcsernáton kincse: a Csonkatorony
Csernáton ikertelepülésen legtöbbször a mindennapi használatban Alsócsernátont Alsó, Felsőcsernátont Felső néven emlegetik. Felső kincsével, Ikavárával is baj van, mert azt Orbán Balázs írott formában Ika néven vezette be a helytörténetbe, holott az csernátoni területen fekszik. Az alatta csörgedező patak viseli az Ika-patak nevet, mely valóban az Ikafalva mögötti erdős övezetben gyűjti vizeit, és a vár alatt ömlik a csernátoni Nagypatakba. A szóban forgó patakok neve a régi, de az eltelt évtizedek fintora, hogy már a csernátoni Csonkatorony névnek sincsen létjogosultsága, mert már nem is csonka, sok évvel ezelőtt az önkormányzat egy nyertes pályázat jóvoltából falait megerősíttette, restauráltatta, és neves tervezők elképzelése szerint tetőzetet építtetett még Bölöni Dávid polgármester idejében, és belsejét is járhatóvá tették.
Itt van a helye és az ideje annak, hogy kissé bővebben bemutassuk ezt a felújított műemlék épületet, Csernáton kincsét, az általános érdeklődésre számot tartó idegenforgalmi látnivalót, melynek nevéhez egy egész sor jelentős, majd hagyományossá vált kulturális közösségi rendezvény kapcsolódott. Ezek részben megszűntek, részben pedig mindnyájunk örömére újraindultak.
Református templom
A keskeny és sziklás Várbércet ki ne ismerné? Azt hajdanában egy 200 m hosszú és 10 m széles vetőlő alakú várfal koronázta. Ennek két belső végén egy-egy kör alakú torony (donjon) állott. Ma már csak az első, a 13 m magas kelet felőli áll. Ez a tulajdonképpeni Csonkatorony, avagy más nevén: Ika vára. Falvastagsága 1,8 m, belső átmérője 3,4 m. Az 1802-es földrengés megrongálta, de hála a csernátoniaknak s a megyéből itt összegyűlt fiatal várépítőknek, akik az Ika-vári táborozások idején megerősítették, részlegesen helyreállították. 1968 után, a kisebbségi művelődés reneszánsza idején a vár alatti völgyben tartották meg az Ikavári népdal- és néptánctalálkozókat. Ezek során több lelkes személyiségnek – Török Sándor felsőcsernátoni nyugalmazott néptanítónak, Kónya Ádám tanárnak, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum későbbi igazgatójának – volt gondja arra, hogy konzerváltassák, megóvják a további omlásoktól a donjon falát. Valóságos népi műemlékvédő mozgalom alakult ki, melyről a Csonkatorony falán és a felsőcsernátoni református templom cintermében fehér márványtábla is tudósít.
– A vár alatti malomban egy jámbor lelkű molnár lakott, akinek volt egy civakodó felesége – szól a szájról szájra terjedő rege. – Az elkeseredett ember elhatározta, hogy malmát, feleségével együtt elpusztítja. Felment a hegyre és kezdte bontani a torony talapzatát, hogy ráomlassza azt az átkozott malomra. De a karja azon nyomban elszáradt, s a hirtelen kerekedett záportól megáradt patak a malmot a molnár feleségével együtt elsodorta. Más is próbált még – mondták – kezet tenni a romokra, s azt meg a villám sújtotta agyon.
Bod-kopja a régi bennvalón
Óriás és óriáskígyó
Azon csodálkoznánk, ha e vár históriájában nem kapnának helyet az óriások. Óriás itt is élt, s akkora volt – így a szóbeszéd –, hogy az egyik lábával beállott a patakba, s társának adogatta a köveket, aki a hegytetőn rakta is be a torony falába.
Azt is hitték a régiek, hogy a Bálványos várából elszökött Póka király vezére építette volna a maga számára a várat. Nem sokáig lakhatott benne, mert egy közeli helyen vívott csatában megölték, éppen ott, ahol ma Ikafalva fekszik. A hely nevét az a halom – Póka-halma – örökíti meg, amely ma is látható a Csernátonból Kézdivásárhely felé tartó út közelében, s amit magam is körüljártam. Póka halála után megint egy óriás vette birtokába a várat. Tudni vélték a régiek, hogy szeszélyes ember volt, mert egy ideges pillanatában akkorát ütött a vár falára, hogy állítólag öklének helye ott még ma is látszik. Ika vára aztán egy adott pillanatban lakatlanná vált. Nem akart senki oda beköltözni, mert az a hír járta, hogy éjnek idején szellemek lakják – mesélte e sorok írójának a felsőcsernátoni Konnát Margit. – Aztán mégis befészkelődött oda egy sárkány vagy valami óriáskígyó. Nagy volt, hosszú. Óriás farkával körültekeredett a tornyon, és fejével behajolt inni a Csernáton patakába. Addig-addig garázdálkodott, hogy egyszer megjelent a vidéken egy igen bátor legény, addig hadakozott vele, amíg sikerült megölnie.
Ikafalva lelkésze
Orbán Balázs idejében a vár alatt élő molnárok körében élt még az a hiedelem, hogy Ika vára alatt hatalmas pincék vannak, és azokban kádakkal áll a kincs, de azt egy veres és egy fekete bűvös kakas őrzi, s mikor az egyik alszik, a másik ébren van. Ha valaki meg meri közelíteni a pincék ajtaját, az őrkakas vészjelt ad, kukorékol, s a vasajtó azonnal becsapódik. A valódi kincs számunkra azonban ez az aránylag épen megmaradt vártorony, környéke, megyénk egyik legszebb táborozó vidéke.
Időközben kézzelfogható kincseket is megleltek a régészek. A Székely Nemzeti Múzeum munkatársai a régi várfalakat átmetsző hosszú kutatóárokban egy szárnyas nyílhegyet és egy övcsatot találtak. Azonosították a várfal kősziklára épített alapfalát ott is, ahol a fal ma már nem látszik. Ezeknek, valamint a vár formájának alapján Székely Zoltán régész a vár építési idejét a XIII–XIV. századra helyezi. Kónya Ádám egyik írásában ezt a várat a Kalotaszeg széli Sebes-várral és a szlovákiai Szepes-várral rokonítja, és XIII. századinak mondja. A várról való legfrissebb véleményt Bordi Zsigmond Loránd régésztől ismerjük, aki számos középkori várunkról írt (2003), sajnáljuk, hogy már nem tagja a háromszéki régészek táborának. Szerinte a vár különleges formáját az építésére kiválasztott sziklás hegygerinc szabta meg. Elnyúlt, orsó alakú formája, másrészt az öregtorony henger alakja miatt az egész vidéken egyedinek tartják. Mivel a környéken nem ismer régi királyi birtokot, a várat egyéni-közösségi kezdeményezésre építhették. Fénykorát a XIV. században élte, s mint ilyen, Almás várával azonos időben, tehát a XIV. században, legkésőbb a XV. század elején lakatlanná vált. Hasonló kialakítású erődítmény Bordi Zsigmond szerint csak a Fogaras-vidéki Breazáról ismert.
„Régi kapu” Felsőben
Kincseket rejtegető Felső
A Nagy-patak felsőbb völgyében eljutottunk a Szent-kert nevű helyhez, ahol román kori kápolna maradványai hallgatnak a múltról, az is könnyen meglehet – gyanítják a helybeliek –, hogy „éppen a várban lakók imaháza-imolája volt”. A Csonkatorony alatt, a Nagy-patak laposán táborozóhely volt, sajnos lassan kezd kimaradni a rendezvények hosszú sorából, közelében szabadtéri fürdőmedence is van. A patak mentén egykor működő több mint 30 vízimalom közül ma már csak néhány áll, s van olyan is, mely a turistákat szolgálja a kedvelt Malomkert turistaközpontban, ahol közösségi tevékenységek céljára átalakított csűr, valamint több lakóház, lenyűgöző környezet és a tulajdonos Szőcs házaspár hagyományos vendégszeretete várja a kikapcsolódni vágyót.
A Nagy-patak völgyében felfelé haladva érhető el a Csókás nevű édes kénes-szulfátos gyógyvízforrás, melynek lúgos kémhatású vize a savtúltengéssel kapcsolatos bántalmak enyhítésére alkalmas. Az Ika-patak beömlési övezetében van a községi önkormányzat hétvégi szabadidőközpontja, táborhelye, szállás- és piknikezőhelye, amelyet engedéllyel igénybe lehet venni. Látogatásunk idején, kánikulai nyárban, csend ülte meg a régen hangos táborozóvölgyet: itt fenn tartották meg a Borvíz-ünnepet, amikor a csernátoniak az akkor teljesen felújított Csókás-kút lúgos vizét kínálgatták a népes résztvevőknek, a Malomkertben is csend volt, ráadásul még a közeli csernátoni pálinkafőzde ajtaján is lakat csüngött!
– Jelenleg az IKA, Ifjúsági Képzőművészeti Alkotóműhely kötődik nevében a helyhez – közölte kérdésünkre Székely Géza művészeti vezető. – Számos jeles felnőtt alkotó és környékbeli rajzoló-festő gyerek a hely képi elemei miatt mindig ellátogatnak a Csonkatorony vidékére.
Bod-tábla a cinteremben
Új lelkész, hatszáz lélek
Örömmel beszélgettünk el Simon István felsőcsernátoni református lelkipásztorral, aki bár csak egy esztendeje lépett a közel hatszáz lelket számláló gyülekezet élére, tudatában van annak, hogy lelkészként részese a település szellemiségét szolgáló, tápláló művelődési jellegű rendezvényeknek. Akárcsak a szomszédos Ikafalva százkilencven reformátusának parókus lelkésze, Miklós-Kovács Zsuzsa, aki elmondta, hogy részese minden olyan elképzelésnek ami faluközössége érdekeit szolgálja.
A Nagy-patak magas teraszormán áll Felső messzire ellátszó református temploma, középkori templomát 1836-ban lebontották. Az új templom mellett Bod Péter másik, ezúttal szülőfalujának tisztelgő mellszobra előtt hajtottunk fejet, Bocskay Vince jeles szobrászművészünk alkotása 2001-ből. Ebben a faluban élt és él a Rákosi család: Rákosi József (sz. 1857) közíró és versfaragó, Rákossy Árpád (1902–1972) jogászdoktor, itt született Bodor János (1861–1949) emlékiratíró, református lelkész, néhai Rákosi Károly korán elhunyt maksai református lelkipásztor, akinek múlhatatlan érdemei vannak a maksai templomtörténeti értékek felújításában, fia, Rákossy Zoltán magyarpéterlakai református lelkész, kinek három gyereke képviseli a család élő ágát.
Felsőben lencsevégre kaptuk még a kultúrotthon előtt álló restaurált székely kaput, a csernátoni múzeumalapító id. Haszmann Pál munkáját 1942-ből. A felsőcsernátoni országút mellett van az egykori Végh-kúria, az eredeti vonalai alapján restaurált egykori téeszszékház. Felsőcsernátonnak új római katolikus temploma van, titulusa a Magyarok Nagyasszonya.
