A seregszemlére 35 erdélyi vagy Erdélyhez kötődő fiatal képzőművész kapott meghívást, akik a megadott tematikára változatos, tágan értelmezett, egyéni megközelítésű válaszokat adtak – mondta bevezetőjében Bordás Beáta művészettörténész, a péntek délután megnyílt kiállításnak otthont adó Erdélyi Művészeti Központ vezetője. Hosszú Zoltán szobrászművész, aki a tárlat létrejöttét elméleti oldalról támogatta meg, azaz a seregszemléről készülő katalógus bevezető tanulmányát készítette el, értő értelmezést adott a kiállításhoz. A megnyitón felolvasott szövegben kiemelte, a hívószó – akár az első seregszemlén – ezúttal sem korlátként értelmezendő: ellenkezőleg, „az alkotói folyamatoknak arra az aspektusára igyekezett alapozni hívó szavát, amely által örök érvényű témák, gondolatok, jelenségek újra és újra felbukkannak, és terítékre kerülnek a mindenkori alkotók széles-színes palettáján”. Társadalmi kontextusba helyezve az alkotót, kiemelte, „a láttam már érzés, élmény megidézése nem kerülendő, hanem felkarolandó”, figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a déjà vu „nemcsak az emberi kreativitás egyik fontos támasz- vagy kiindulópontja, hanem cseppet sem meglepő módon a manapság világszerte egyre nagyobb figyelmet és éles vitákat keltő, de ugyanakkor vitathatatlan népszerűségre szert tevő mesterséges intelligencia képalkotó algoritmusai is hasonlóképpen ennek a szellemében vannak megalkotva”. De hozzátette azt is, a mesterséges intelligencia nem hozta el a várva várt Kánaánt, „hozott helyette elidegenedést, bizalmatlanságot, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, függőséget, előzmény nélküli hatalmas vagyonátrendeződéseket, a társadalmi rétegek között pedig egyre mélyebb és szélesebb szakadékot és az ezekből fakadó vagy egyenesen következő, mindent átszövő szorongást”.

A „kor-szellem-kép” felidézése után a kiállító művészek és műveik jellemzésére tért át, a virtuális tárlatvezetést pedig azzal a gondolattal zárta: „ami biztos, az az, hogy a felhívásra válaszoló alkotók művei a legmagasabb minőségűek minden szempontból. Tiszták, őszinték, igazak, eredetiek és gondolkodásra sarkallnak, és bizonyítják azt is egyben, hogy embernek való időtálló értéket csakis ember teremthet, mert legyen bármilyen fejlett a technológia, a rendelkezésére álló információt nüanszok nélkül, szárazon és empátia nélkül kezeli, nem tesz fel kérdést magának, nem reflektál, mint az ember, aki egyszerre kérdező és válaszadó, töprengő, meg-megtorpanó, elbizonytalanodó, de kitartóan küzdő, érző lény.”

A kiállításmegnyitó zárszavaként a seregszemle kurátora, az egyáltalán nem szószátyárságáról híres Madaras Péter olvasta fel vallomását a kiállítással kapcsolatban, mely lehetett akár pályakezdő kollégáihoz intézett biztatás is, de értelmezhető világfelfogásáról alkotott prózaversként is.