El sem mertem mondani senkinek a rendszerváltás utáni első időkben örömemet, amikor derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy a kincses városból „Sepsiszentgyörgyre költözött” a genealógiai társaság, itt működik Erdélyi Genealógiai Társaság néven – éppen a Nicolae Iorga úton – magánlakásban.
Lehullott volna a titkok és a tilalom félelmetes leple a családkutatás erdélyi fórumáról, lehet félelem nélkül kutatni és külfölddel e témában levelezni, mert már a kolozsvári egyetemi könyvtárban, de a sepsiszentgyörgyi levéltárban is csak ismeretség révén juthattam hozzá alapvető forrásanyagokhoz. Nem hittem a szememnek, amikor bejelentkezett a társaság a világhálón 2005-ben. Sokkal hamarabb éreztem egyfajta vonzalmat a családkutatás iránt, nem mese, még Mikó-kollégista koromban, amikor összeállítottam szüleim famíliáinak családfáit. Akkor sütött fel igazából a nap, amikor a már csak néhai Kocs János mérnök az interneten, a Radix Családkutató Fórumon ajánlotta fel a társaság szolgáltatásait. S a félelem maradt, nem egy olyan személyt ismertem, akik attól tartottak, hogy az intézmény az állambiztonság felügyelete alatt működik. Jó oka volt bárkinek tartani ettől, mert a rendszerváltás előtt baróti lakásomon éppen a genealógiai témájú levelezésem miatt tartott házkutatást a Securitate.
Kocs Jánost egyre többen megkedvelték. Az egyre növekvő számú családi találkozókon gyakran megjelent, s szerényen közszemlére tette az ünnepelt család (a maksai Kanyó, a barátosi Márk, a futásfalvi Bardocz s más családok) számítógépes módszerrel összeállított táblázatát, elektromérnöki képesítéssel és nyelvtudással rendelkező személyként ezt a kutatást a lehető legpontosabban és lelkiismerettel végezte. Kiállítással mutatkozott be városunk közönsége előtt is. Adataink szerint több mint 1500 település egyházi és polgári anyakönyveinek digitális másolata van a társaság adatbázisában, amelynek segítségével eleddig mintegy 440 ezer személy családi adatainak felderítéséhez szolgáltatott információt.
Sokan vannak már azok, akik tudják, hogy a személyes családi kapcsolatrendszer az a láncszem, ami a legbiztosabb módszere a napjainkban is egyre többet emlegetett megmaradásunknak. Ennél a kapcsolatnál erősebb talán nem is létezik, mert ahol a helyszínen kifüggesztik egy népes família családfáját, ahol a fiatalok keresgélik a nevek között sajátjukat, ahol már az Erdélyi Genealógiai Társaság képviselőjével, a témakörben kitüntetett Kocs János villamossági mérnökkel is szót lehet ejteni, az már vidéki viszonylatban is csúcsteljesítmény. Nos, ezt a szolgálatot végezte immáron néhai Kocs János is, szorgalommal, meggyőződéssel még betegsége viselésének időszakában is, az utolsó pillanatig. A megérdemelt elismerés sem késett, mert ünnepélyes keretek között adta át neki az Év Kutatóhelye 2018 díjat a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) a gyulai városháza dísztermében, amivel elismertté vált a kiterjedt földrajzi régiót kiszolgáló intézmény.
Aki az internetes oldalakon kutatott, érdeklődött háromszéki-székelyföldi felmenői felől, meggyőződhetett arról, hogy Kocs János a legmesszebb menő jóindulattal nyújtott segítséget minden érdeklődőnek. Bölcsesség, tapasztalat és tudásvágy jellemzi mindazokat, akik érdeklődnek családjuk múltja iránt, kutatni akarják családfájukat – hangzott el egyfajta szlogenként.
Kocs János 1956-ban született Székelymuzsnán, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceumban érettségizett és a brassói műegyetemen szerzett villamossági mérnöki oklevelet. Alkalmazottja volt a sepsiszentgyörgyi IAME vállalatnak, a Selectronik kábeltelevíziónak, az RCS–RDS szolgáltatónak. Reméljük, hogy nélkülözhetetlen munkásságának lesz folytatója. Legyen számára könnyű a háromszéki hant!
