Közel két évtizede annak, hogy évente több alkalommal is madármegfigyelést végzünk az Uzon–Sepsimagyarós–Lisznyó útvonalon az uzoni Ambrus László madarász barátommal. Az évek során számos madárfajt figyeltünk meg ezen a szakaszon, és kerültek igazi ritkaságok szem elé, de a hétköznapi madarak látványa is mindig örömmel töltött el.
Tavasszal a vándormadarak érkezése, nyáron a fiókákat nevelő párok látványa nyújtott felejthetetlen élményeket. Ősszel kicsit szomorú szívvel kísértük végig, ahogy a költöző madarak elhagyják költőterületüket, télen pedig lestük a téli vendégmadarak érkezését.
Az idei nyár is elment, kiürültek a gólyafészkek. A fecskék is gyülekeznek, és mire e sorok megjelennek, útra is kelnek. Három idei szarkafióka repült el mellettünk, majd nem messze tőlünk a rét zsombékos részén landoltak. Meglapultak, mozdulatlanul néztek, és meglepődve mérlegelték, vajon mi fog történni. A tapasztalatlan fiókák most szembesülhettek, hogy milyen szülői felügyelet nélkül ember közelébe kerülni. Már jól eltávolodtunk, de a szarkafiókák még mindig tanácstalanul ültek egy helyben.
Baloldalt napraforgó-parcella mellett haladtunk el, tengelicek énekét hozta felénk a lenge szél. Később láttunk is egy kis csapatot, szemelték a napraforgómagokat. Ahogy egyre jobban megyünk bele az őszbe, úgy duzzad meg a madárnépség a napraforgó-parcellák közelében. A tarka tollú tengelicek társaságához zöldikék, citromsármányok és más magevő madarak csatlakoznak, és míg le nem aratják a napraforgótáblákat, addig napi vendégek lesznek.
Ezt tudja az énekesmadarak réme, a karvaly is, és portyázik a területeken. Egyszer egy példányt épp lesben állva láttunk, mozdulatlanul várakozott a napraforgótáblát körülkerítő villanypásztorhuzalt tartó cövek tetején. Várta, hogy a kis énekesmadarak megjelenjenek. Ahogy közeledtünk feléje, a karvaly karóról karóra szállt, nem akarta az ígéretes helyszínt elhagyni. A parcella végén visszafordult, mi pedig folytattuk utunkat.
Most nem volt ott a karvaly, de cserébe vörös vércséket láttunk egerészni. Egyik példány egy helyben lebegett a levegőben, szigorú tekintetével a talajt kémlelte, és ha valami mozgást észlelt, azonnal lecsapott. Később, amikor a nagy őrgébicset figyeltük, váratlanul jobboldalt a kukoricásból egy medve tört ki. A madarakon kívül ezen a területen már láttunk őzet, szarvast, rókát, de medvét még ez idáig nem.
Valami megzavarhatta, hogy napközben szaladva hagyta el a kukoricást. Kétszáz méter távolságra lehetett, vártuk, hátha átszalad előttünk az úton, és akkor egy fotót is készíthettünk volna a medvéről, de nem jött ki az útra. Amikor odaértünk, ahol szem elől vesztettük, árulkodó nyomok jelezték, hogy az árok sűrű növényzete között a domboldalnak vette az irányt. Ott pedig nem követtük tovább, hanem folytattuk madarásztúránkat.
Kelemen László
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
