Történelmünk rovatunk mai témájának időszerűségét az adja, hogy ez idő tájt zajlanak Európában a kulturális örökség napjai, melyek fő jellemzője, hogy műemlék épületeket nyitnak meg a nagyközönség előtt. A radnóti kastélyt nem kellett megnyitni, sajnos, elhagyatva tátong, romlik. Nem egészen egy hónappal ezelőtt Kiss Loránd marosvásárhelyi falkép-restaurátor hívta fel a figyelmet a műemlék tragikus állapotára. Ezúttal a Bicsok Zoltán és Orbán Zsolt szerzőpáros „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” – Történelmi családok kastélyai Erdélyben című, a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál 2011-ben megjelent kötetéből közöljük a radnóti várkastélyt bemutató részt a szerkesztő felvételeivel.
A vidék az Árpád-kor végén a Bár-Kalán, majd a Kökényes-Radnót nemzetség birtokában volt, innen származik a település neve is, amelynek első írásos említése 1288-ban történik „possessio Rennolth” néven. A falu a 15. század elején már biztosan a Torda megyei Bogáthi családé volt, erről ugyanis a kolozsmonostori konvent 1423-ban bizonyságlevelet adott ki. A család radnóti nemesi udvarházáról 1494-ben történik először említés, fél évszázaddal később pedig már kastélyról beszélnek az oklevelek. Nincs rá adat, mennyi volt meg már ekkor a későbbi várkastélyból, csak annyi bizonyos, hogy a mostani a régivel azonos helyen állt. A régi épület sem lehetett kis méretű, hiszen egy 1553-as összeírás tanúsága szerint Bogáthi János kétezer forintért zálogosítja el anyjának annak fejében, hogy Bánffi Magdolna asszony azt új erődítésekkel és felszereléssel látta el s benne őrséget tartott.
Mivel Radnót ura, Bogáthi Gáspár az 1575. évi kerelőszentpáli csata idején a trónkövetelő Bekes Gáspár oldalán vonult hadba, a győzedelmes és hatalmát megerősítő Báthori István fejedelem az összecsapást követően Bogáthit kivégeztette és birtokait a kincstár javára foglalta le. A 16–17. század fordulóján, mindössze két évtized alatt négy család is birtokolta: a szarvaskendi Kendi, a Geszti, a göncruszkai Kornis és az Alia család, végül 1610-ben újból a kincstár kezelésébe került, mígnem Bethlen Gábor fejedelem 1617-ben kancellárjának, szenterzsébeti Péchi Simonnak (1570 k. – 1642) adományozta.
Bizonyára a kancellár radnóti építési szándékával függhet össze, hogy újkeresztény kőműveseket telepített birtokára 1620-ban. Következő évben azonban Péchi kegyvesztetté vált, Váradon letartóztatták és birtokait zárolták, Radnót pedig iktári Bethlen Gábor (1580–1629, fejedelem 1613–1629) birtokába került, aki folytatta a feltehetőleg már kancellárja által elindított munkálatokat. Az építkezések első szakasza a fejedelem halálakor zárult le, ekkorra már állt a mai négybástyás, négyszárnyas reneszánsz kastély – vörös és sárga festékkel festették a falak külső pártázatát, lécezték a mennyezetet, zsindelyezték a fedelet és helyükre tették az ablak- és ajtókereteket. A munkálatok Giacomo Resti veronai építész tervei alapján zajlottak. Bethlen Gábor végrendelete értelmében a radnóti birtokot göncruszkai Kornis (I.) Zsigmond (1578–1648) bihari főispán, a fejedelem hűséges híve és utolsó akaratának egyik végrehajtója kapta.
A kastély bejárata 2023 szeptemberében
1649-ben az uradalmat II. Rákóczi György (1621–1660, fejedelem 1648–1660) vásárolta meg 2700 forint készpénzzel és bizonyos zálogbirtokokkal. Először öccse, felsővadászi Rákóczi Zsigmond (1622–1652) lakta, de mivel hamarosan meghalt, a fejedelem kezébe került vissza, aki, hogy illő lakóhelyéül szolgáljon, megbízta udvari építészét, a velencei Agostino Serenát az átalakítással – kezdetét vette a mai kastély építéstörténetének második nagy fázisa. Ekkor készült a régi alapok és falak felhasználásával az egyemeletes, négyszögű síkföldi vár, hasonló idomú saroktornyokkal, mély szárnyakkal és olyan szűk udvarral, amelyben alig tud megfordulni egy kocsi. A velencei építőmester emlékét őrzi a keleti szárny kapujának zárókövén a latin nyelvű felirat: AVGVSTINVS SERENA ARCHITECTVS VENETVS OPERA REGIT. A fölötte lévő párkányra vésték a megrendelő II. Rákóczi György fejedelem nevét és címeit. A nyugati homlokzati kapu fölött is találunk utalást a fejedelem építkezéseire, ezúttal egy másodlagosan elhelyezett címeres kőtábla alakjában, amelyen a félig lekopott mészréteg alatt II. Rákóczi György és neje, Báthori Zsófia fejedelemasszony címerét fedezhetjük fel.
Beomlott tető
Rákóczi bukását követően, 1661-ben I. Apafi Mihály fejedelem magának foglalta le a birtokot, majd következő évben feleségének, Bornemisza Annának (1630 k. – 1688) adományozta. A későbbiekben, mivel a gyulafehérvári rezidencia a tatárok pusztításának esett áldozatul, a fejedelem és udvartartása gyakran tartózkodott Radnóton. Egy 1684-es leltár szerint I. Apafi Mihály lakószobája az északkeleti szárnyemelet középső, boltozatos és zárt erkélyes helyisége volt, amelyet hat falra akasztott szőnyeg, balluszteres lábú asztal, valamint alvinci fehér és zöld mázas habán kályha díszített. Erkélye a kapu fölött nyílt, a szoba egyik oldalán a belső lépcsős rekeszes palota, a másikon az audienciás ház, a trónterem volt, ahol a fejedelem vendégeit fogadhatta. Kis karosszékben foglalhatott helyet, míg látogatói, tanácsának tagjai egy-egy padszéken osztoztak. A trónteremből keleti bástya felé nyílt a fejedelem ebédlőpalotája. A fejedelemasszony az északi sarokbástya csillagos boltozatú szobájában lakott. A leltárkészítők szerint ott kerekded és olasz lábú, fiókos asztal, nyolc szőnyegtartó fogas és nagy deszkaágy volt. Ott őrizhette vallásos és világi tárgyú könyveit, valamint kéziratos szakácskönyvét is. A bástya körüli helyiségeket a leányasszonyok, a fejedelemasszony környezetében élő nemesi származású fiatal leányok lakták. A délkeleti szárny egész hosszát a hosszú vagy külső palota töltötte ki. Lakodalmi pohárszék és a muzsikások számára készült emelvény bizonyítja, hogy ezt a helyiséget ünnepélyes alkalmakkor, vigalmak idején használták. A déli bástya szobájában lakott 1684-ben – az emeleten egyedüliként az udvartartás tagjai közül – a nagy hatalmú Teleki Mihály.
„Eklektika”
A földszinti helyiségek sokkal zsúfoltabbak voltak: a keleti bástyában Alvinczi Péter ítélőmester, mellette pedig Naláczi István főudvarmester lakott. Az északi sarokbástya földszintjén Ghillányi Gergelynének, a fejedelemasszony húgának a szállása volt. Átellenben az inasok, pohárnokok, mellettük a komornyikok és szabók szállása húzódott. A pincék nagyobb része borospince volt, másokban az élelmiszereket tárolták, ott osztogatták az udvarnép napi élelmiszer-járandóságát is. Aztán a káposztáspince következett. A pincékhez sorolták a lépcső alatti ecetes házat is.
Reneszánsz gyámkő
A kastélyt körülölelő külső udvaron az őrség szállásai, az istállók, a nagy konyha, a gabonás, a mosóház helyezkedett el – fából, égetetlen téglából emelt vagy sövényből font és tapasztott, nem időtálló építmények. A lugaskert a kastélytól északnyugat felé terült el. A közepén állott a nyolcszögletes, szabályos alaprajzon emelt, lépcsős filagória. A kertben gyógyhatású növények: izsóp, zsálya, fehér és kék liliom, több jó füvek mellett egres és tengeri szőlőfák, egyéb hasznos gyümölcsfák zöldelltek.
Az udvartarás értelmiségi tagjai közül néhányan saját házukban éltek a kastély közelében: ott lakott Tofeus Mihály református püspök, Nagyari József udvari prédikátor, Menyhárt deák, a fejedelem kántora és Köpeczi János, a fejedelem orvosa is.
Bornemisza Anna fejedelemasszony halála után Radnót II. Apafi Mihály (1676–1713) birtoka lett, halála után pedig az uradalom özvegyére, bethleni Bethlen Katára (†1724) szállt. Amikor Kata is meghalt, a Bethlen család tiltakozása ellenére a császári kincstár foglalta le a birtokot. 1764-ben bethleni gróf Bethlen (I.) Gábor (1712–1768) 360 ezer rajnai forintért vásárolta meg a radnóti uradalmat – ettől kezdve több mint egy évszázadig a bethleni Bethlenek maradtak Radnót urai. Építkezéseik emlékét őrzi a 18. század második felében épült és a család címerével díszített ún. Kígyós ház, a kastély új kapuépülete.
A Kígyós házként ismert kapuépület 2006-ban és 2023-ban
A mostani kastély csupán magja az egykor kiterjedt épületegyüttesnek. A főépületet ugyanis bástyás falak, raktárak, laktanyák és istállók környezték, s a Maros vizével táplált széles árok fogta körül. Ebből ma már semmi sincs meg, és a kastély külsejét is erősen megváltoztatta a 19. század eleji pusztulás, 1802-ben ugyanis a vár teteje leégett. Akkor került rá az egyszerű, alacsony tető. A falakat is nagyon megrongálta a tűz, így az egykori fejedelmi lakból kopott gazdasági épület lett.
A hagyomány szerint 1885-ben gr. Bethlen (II.) Márk (1852–1917) egy szerencsétlen kimenetelű kártyaparti alkalmával gr. Haller Jenő javára elveszítette a birtokot. Az tény, hogy ezen évben a radnóti uradalom hirtelen eladóvá vált, és Bethlen Márktól az Erdélyi Római Katolikus Státus vásárolta meg 900 ezer forintért. A Státus a kastélyt részben helyreállíttatta, a birtokon pedig jól jövedelmező mintagazdaságot alakított ki. A következő időszakban a kastély védelmi rendszerét fokozatosan megszüntették: a vizesárkot feltöltötték, a külső kőfalat lebontották.
Az 1948. évi államosítást követően a birtok a helyi állami gazdaság kezelésébe került, a kastélyban Agronómusok Háza, majd mezőgazdasági iskola működött 2002-ig, az érdektelenség nyomán azonban az épület és környezetének állapota egyre siralmasabbá vált. Az újjáalakult Erdélyi Római Katolikus Státus a radnóti várkastélyt visszaigényelte, de mostanig nem sikerült birtokba vennie.
Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt
A kastély pusztulása
A radnóti kastélyt fél évszázada ismerem, tanúja voltam pusztulásának. A kommunista időszakban a kastélyban agronómusház, majd mezőgazdasági középiskola működött. A kőből faragott reneszánsz ajtókereteket szürke olajfestékkel mázolták le, II. Rákóczi György és Báthori Zsófia házassági címerét vastag mészréteggel takarták. Amíg élet volt benne, az épület állaga tűrhető állapotban volt. A bethleni Bethlen család címerképe után Kígyós háznak nevezett emeletes barokk kapuépületet már 1974-ben magára hagyottan, címer nélkül találtam. 1984-ben ott a 11 ezer áldozatot követelő, 1944. szeptember 17. – október 5. között zajlott marosorbói csata emlékmúzeumát nyitották meg. A rendszerváltás után a múzeum megszűnt, az épület fokozatosan pusztult, előbb huszártornya, majd tetőszerkezete omlott be, az enyészetté vált. A volt uradalmat a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány által 2003-ban visszaigényelte. Időközben, 2012-ben a négy saroktorony közül kettő tetőzete leégett. Magyar állami segítséggel a tornyok tetőzetét újjáépítették, a kastélyon a cserepeket rukították. A katolikus egyház őriztette az ingatlant. Ám közel két évtizednyi huzavona után a kastélyt nem szolgáltatták vissza, állami tulajdonban maradt, őrizetlenül tátong, sok helyen beomlott, padlózatát, ablakkereteit, ajtóit elhordták. Összeomlás, végleges pusztulás veszélye fenyegeti a reneszánsz kastélyt.
Szekeres Attila
