A hónap elejétől szabályos hajtóvadászat látszik kibontakozni a tudatmódosító szerek gyártói, forgalmazói, terjesztői ellen, az egyenruhások e hadjáratban nem kímélnek semmit és senkit, egymás után csapnak le a drogpiacot éltetőkre, csempészekre, dílerekre és fogyasztókra egyaránt. Biztató, hogy a jelek szerint nem csak látszólagos szorgoskodásról, tüsténkedésről van szó, ami egyben azt is jelzi, a romániai hatóságok bizony tudnak hatékonyak is lenni, jól végezni a munkát (azt, amiért elég szépen meg is vannak fizetve amúgy). Máskor sem feltétlenül a szakértelemmel, tudással van a baj, sokkal inkább az akarattal. Nehéz mással magyarázni, hogy ugyanazok a szervek, melyek most kíméletlenül lecsapnak a kábítószerrel ügyködőkre, eddig valahogy nem voltak rá képesek, vagy legalábbis messze lassabban, ráérősebben, hanyagabbul tették, nem ritkán egyszerűen félrefordították a fejüket. És történt mindez úgy, hogy közben az elmúlt években – amint azt maguk a hatóságok is elismerik – a kábítószerek terjesztése, fogyasztása ijesztő méreteket öltött országszerte fiatalok és idősebbek körében egyaránt, olyannyira, hogy már azt mondta maga a belügyminiszter: ezt a harcot az állam gyakorlatilag elvesztette.

Utóbbi gondolat kapcsán felvetődik, hogy a mostani nagy nekirugaszkodás mire lesz elég, meddig tart, és ami legalább ennyire fontos: meddig hajlandóak elmenni az állam vezetői és a karhatalmi szervek? Az elmúlt napok rajtaütései megmutatták, hogy a gyártás, terjesztés hálózatai ijesztően szerteágazóak, rengeteg van belőlük szinte mindenhol az országban, a kereslet is elképesztő méretű, a bűnözök ráadásul találékonyak (lásd az elektromos cigarettákba, édességekbe elhelyezett tudatmódosító szereket), egyszóval hatalmas a baj, és csak romlik helyzet. A gyártás-terjesztés-fogyasztás jelenségének teljes felszámolása, megszüntetése nyilván álom – más, nálunk fényévekkel jobban teljesítő országokban sem sikerül –, de visszaszorításukkal, mérséklésükkel már nem lehet várni, drasztikus lépések kellenek. Utóbbiakat viszont csakis következetességgel és kitartással lehet véghezvinni. Az is világos ugyanakkor, hogy a hajtóvadászat önmagában nem elég olyan körülmények között, amikor a hatóságoknak nincs elegendő emberük, eszközük, illetve a jogszabályi keretekre is igencsak ráférne a ráncfelvarrás.

A fentiek alapján a központi kérdés mindenképp az: megvan-e a kellő szándék az illetékes hatóságokban, döntéshozókban, hogy végigvigyék ezt a harcot, előbbiek a terepen, utóbbiak a „főhadiszállásról” pénzt, paripát, fegyvert biztosítva? A mostani hajtóvadászat ugyanis bizonyította: tudnak, ha akarnak.

Borítókép: pixabay.com