Egyelőre csak ötlet szintjén, de mind gyakrabban merül fel az RMDSZ két területi szervezetének egyesítése. Pró és kontra érvek egyaránt elhangzanak, és elsősorban az alsó-háromszékiek szeretnék beszippantani az annak idején különvált felső-háromszékieket. Tulajdonképpen belső szervezési kérdés, nem is kellene rá szót pazarolni, de az elképzelés mögött sokkal több rejlik, mint az első pillantásra látszik.
Egyértelműen újrarendeződnek a megyei RMDSZ-es hatalmi viszonyok, az önkormányzati választásokon nyertes fiatalok igyekeznek minél több és fontosabb, döntő pozíciót megszerezni a szervezetben. Nem véletlen, hogy Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester állt elő az ötlettel, és az sem, hogy elválaszthatatlan barátját, Tamás Sándort javasolta a megyei elnöki funkcióra. Kézdivásárhelyi elnökkel elejét lehetne venni a felső-háromszékiek tiltakozásának, és félre tudnák söpörni az eddig uralkodó ,,nagy öregeket" is. Tamás Sándor eddigi nyilatkozataiban ellenezte a döntést, ő továbbra is a két külön szervezet híve, ám valószínű, ha komolyra fordul az ügy, sok kérlelés után mégis vállalja majd a megbízatást.
A dolog szépséghibája azonban nem a fiatal politikusok hatalmi ambícióiban szembetűnő, sokkal inkább abban a központosítási szándékban, amely ellen oly nagyon tiltakoznak RMDSZ-es vezetőink, amikor az Bukarest irányából mutatkozik meg. Egy könnyen kézben tartható szervezet, ahol nem kell folyton egyeztetni, különféle véleményeket figyelembe venni, élén a ,,megyei első titkárral", akár a kommunizmus idején, túlságosan kényelmes lenne, rossz időket idéző, rossz emlékeket ébresztő fordulat, úgyhogy egyet kell értenünk Tamás Sándorral: maradjon a két területi szervezet, hisz annak idején ő maga kezdeményezte a különválást, és ez a felállás, jól-rosszul, de több mint tíz éve működik. Az elveszített szavazók, az igencsak megcsappant hitel visszaszerzéséhez más út vezet, nem a döntés és hatalom egy-két kézben összpontosítása.
