A DNA teljesítménye két szempontból mindenképp lényeges: egyrészt az utóbbi időben gyéren kaptak el magas beosztású közszereplőt, amint épp csúszópénzt vesz át, másrészt a levadászott tanácselnök egyike a „vörös bárók” néven ismert helyi PSD-s kiskirályoknak. Már csak ezek alapján, elviekben örvendeni kellene, hogy a hosszabb ideje elég lagymatagon teljesítő ügyészség megmozdult, és valami értékelendőt is felmutatnak. Mert bár tény, hogy a vádhatóság hitele is igen kétes – emlékezzünk a volt főügyész, Laura Codruța Kövesi regnálása idején felszínre kerültekre –, de attól még a korrupció nem szűnt meg, a közügyek nem lettek tisztábbak, amint a zavarosban halászgatók, a közpénzt zabrálók sem tértek jó útra, egyszóval, még bőven van tennivaló e harcban. És a Dumitru Buzatu és hasonszőrű alakok – már csak annak alapján, amit eddig tudni lehet – alaposan igazolják ezt.

Nagy kár ugyanakkor, hogy e gondolatokkal le is zárhatjuk a vaslui-i történések pozitív értékelését. Mint oly sok esetben, az ördög ismét csak a részletekben rejlik. Igen rövid időnek kellett eltelnie, hogy kiderüljön: Buzatu is egyike a szocdemek vidéki erős embereinek, aki éveken keresztül háborítatlanul intézte kisebb-nagyobb bizniszeit az ország egyik legszegényebbnek tartott megyéje élén, nagyjából hűbérúrként viselkedve, krőzusi vagyont felhalmozva, pártja és annak vezetői elnéző tekintete előtt. Önkéntelenül is felvetődik az emberben, mi történt, hogy a harminc éve az alakulathoz lojális, ezért zsíros állásokkal több rendben is „megtisztelt”, ügyeskedéseiben soha meg nem zavart jó katona most csúfosan orra esett, ráadásul mondhatni amatőr módon? Sajtóértesülések is megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy az elnök valaki(k)nek a lábára hághatott, netán félrelépett a helyi kiskirályok uralta világ táncában, íratlan szabályt szegett, a következmény pedig egyszerű: odadobták az igazságszolgáltatásnak. Egy másik lehetőség, hogy Buzatu már a szocdemek számára is vállalhatatlanná vált – lásd, milyen gyorsan meg is váltak tőle a rajta­ütést követően. Talán rég szabadulni akartak tőle, csak a megfelelő alkalomra vártak.

Bármelyik feltételezés is lenne helytálló a fentiek közül, netán az, hogy tényleg a DNA a legény a gáton ebben az ügyben, az egész történet újabb tökéletes példája a romániai állapotoknak. Ne legyenek illúzióink, a vaslui-i hűbérúri, véd- és dacszövetségre alapuló helyzet még véletlenül sem egyedi, és nem csak a szocdemek sajátossága. És ami a legelkeserítőbb az egészben: nyúlfarknyi az esély arra, hogy belátható időn belül ez változzék. Mindig lesznek újabb és újabb Buzatuk, akik szívesen átveszik a megüresedett bárói birtokot, illetve távolról sem biztos, hogy a kigolyózott hűbér­úrnak ez volt az utolsó húzása, elvégre egy DNA-vizsgálat még nem a világ, egy félrelépés pedig könnyen megbocsátható.

Borítókép: Dumitru Buzatu. Fotó: Facebook / Consiliul Județean Vaslui