Jelenleg mintegy 50 millió olyan polgár él Európában, aki valamely őshonos nemzeti kisebbség tagja, gyakorlatilag egy Spanyolország méretű állam igényeit, kéréseit tagadja meg vagy hanyagolja az Európai Unió akkor, amikor nem hajlandó foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az orosz–ukrán háború nem jelenthet kibúvót a kisebbségben élő nemzeti közösségek problémáinak megoldása alól. Az erdélyi, székelyföldi magyarság semmi olyant nem kér, amire nem lenne jól működő példa az Európai Unióban. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések hangzottak el azon a közéleti fórumon, amelyet Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Erő ügyvezető elnöke kezdeményezésére tartottak Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó és Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikája fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa részvételével.
Igen szép számú érdeklődő jelent meg hétfő este Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében tartott összejövetelen, mintegy bizonyítékául annak, hogy a virtuális világ, a közösségi média nem tudja teljes mértékben visszaszorítani a személyes találkozások iránti igényt, sokan gondolják úgy, hogy az időszerű közéleti-politikai témákról jobb élőben, személyesen beszélgetni, esetleg vitatkozni, mint internetes hozzászólások, kommentek formájában. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó és Kalmár Ferenc miniszteri biztos számos régi ismerőst köszönthetett a találkozón: mindketten sokszor jártak már korábban Sepsiszentgyörgyön. Ezúttal Kulcsár-Terza József meghívására érkeztek a fórumra, amelyen a székelyföldi autonómiatörekvésekről, az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről értekeztek, beszélgettek, válaszolva a hallgatóság berkeiből érkező kérdésekre is. Az eseményen Huszár Szilamér, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete fotószakosztályának koordinátora bemutatta Lenyomat című, Hetében készült fotókiállítását, hangsúlyozva: integráció helyett sokszor nagyobb szükség lenne megértéssel közeledni a kisebbségek felé.
Szili Katalin azt hangsúlyozta: Európa stabilitása csak akkor biztosítható, ha a kisebbségben élő nemzeti közösségek biztonságban és az európai szubszidiaritás elvét is figyelembe véve saját önigazgatásban élhetnek. Meglátása szerint európai identitás önmagában nincs, az nemzeti identitások összessége, ezért is fontos ezen kultúrák és az őshonos kisebbségek védelme. Az őshonos nemzeti közösségek Európa lakosságának mintegy 10 százalékát teszik ki, a menekültek, bevándorlók alig 5 százalékát, mégis az uniós intézményekben sokkal több szó esik utóbbiakról, miként a genderkérdésről is, e tekintetben szívfacsaró a kontraszt. Azt is hangsúlyozta, hogy a székelyföldi magyarok semmi olyant nem kérnek, amire ne lenne példa az Európai Unióban.
Kalmár Ferenc miniszteri különmegbízott az Európa Tanácsnak – az Európai Uniótól független, 47 államot tömörítő szervezet – az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét célzó munkájáról szólt, kitérve arra is: bár a testület által elfogadott határozatok kötelezőek a tagállamokra nézve, ezek nem kikényszeríthetőek. A nyelvi charta vagy a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény akkor válik kötelezővé, ha az bekerül az államok saját jogrendjébe vagy államközi alapszerződésekbe. Ha az 1990-es években a délszláv háború nyomán mindenki belátta, hogy javítani kell a nemzeti kisebbségek helyzetén, az elmúlt időszakban ismét romlás, visszalépés tapasztalható e téren, szükség van tehát a keretegyezmények kiegészítésére, frissítésére. Egyebek mellett ezért is dolgoztak ki egy öt alapelvből álló jogi keretet akkor, amikor Magyarország töltötte be a szervezet soros elnöki tisztségét. Az alapelvek közé tartozik, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek védelme nem az országok belügye, hanem európai ügy. Alapelv az is, hogy az identitás védelme legyen az alap – ez ugyanis több, mint a nyelv, mint a néptánc, nem azonos tehát az anyanyelv vagy a kultúra védelmével. Példaként a Romániában működő német iskolákat említette Kalmár, amelyekben a tanulók tökéletesen beszélnek németül, ismerik a kultúrát, de identitásuk mégis román. Rögzítették továbbá, hogy el kell ismerni a kollektív jogokat, azok hiányában ugyanis az integráció voltaképpen asszimilációt jelent. Az alapelvek közé sorolták azt is, hogy a nemzethez tartozás nem azonos az állampolgársággal, illetve hogy a nemzeti kisebbségeket az országok alkotmányában, alaptörvényében államalkotó tényezőként kell elismerni. Hangsúlyozta továbbá: az ukrajnai háború nehezíti a helyzetet, nemzetbiztonsági kockázatként láttatja a nemzeti kisebbségeket, holott nem a nemzeti kisebbségek jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot, hanem a demokratikus jogok hiánya.
Kulcsár-Terza József felszólalását azzal kezdte, hogy utalt a fórum előtti incidensre, mely során a prefektúránál szolgálatot teljesítő csendőr leszedette a piros-fehér-zöld szalagot a Fogolyán-emléktáblára elhelyezett koszorúról, de szólt Úzvölgyéről, Beke István és Szőcs Zoltán bezárásáról, a szimbólumainkat érő tiltásokról, nyelvi jogaink korlátozásáról. Vannak-e még jogaink, mit lehet tenni, meddig hagyjuk mindezt? – vetette fel a politikus, aki a beszélgetés során felidézte: kétszer is benyújtotta az autonómiastatútumot a román parlamentbe, s bár nem fogadták el, az mindenképpen eredmény, hogy beszéltek róla. Kitért néhány olyan dokumentumra is, amelyek jelenleg is a parlament asztalán vannak: a parlamenti küszöb 7 százalékra emeléséről szóló törvényjavaslatra és a Románia és Moldova Köztársaság közötti egyesülésről szóló jogszabálytervezetre – utóbbi kapcsán felvetette: mihez kezdene Bukarest a gagauz autonómiával, ha a székelyföldit állandóan lesöpri az asztalról és alkotmányellenesnek bélyegzi? Végezetül köszönetet mondott a Székely Nemzeti Tanácsnak az autonómia ügyének felvállalásáért és a résztvevők támogatását kérte a jogérvényesítési küzdelemben az összefogás fontosságát hangsúlyozva.
