Simó Márton jelentős publicisztikai életműve központjában, műfaji értelemben gazdag poétikai képletű szociografikus irodalmi riport áll – volt hallható a Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész, kritikus által elküldött, a rendezvényen felolvasott laudációban. „A hasonlóan székelyföldi történetekre alapozódó szépírói, regényírói munkássága, több regénye mellett, melyek közül a trilógiává nőtt Bozgor, mely címében viseli témáját; az Iker, mely egy székelyföldi testvérpár 1940-től 2019-ig tartó sorstörténete talán a legismertebb; de említsük meg az épp mostanában a Háromszék hasábjain részletekben olvasható, egyfajta Móricz-utalást mindenképp sejtető A boldogabb ember című, készülő regényt is. Hosszú évek eltökéltsége, céltudatossága, munkabírása meg feladat-felismerése áll e munkásság mögött: hogy égető szükség van, lehet ma is annak felkutatására és ismertetésére, hogy milyen ma, napjainkban a Székelyföld lakóinak élete.”

„Márton mindig is utálta a divatot, az irodalomban leginkább. Már a Bozgor trilógiáért meg kellett volna kapnia legalább a József Attila-díjat” – méltatta Temesi Ferenc író Simó Mártont. „Nem az a magyar, aki fél téglával veri a mellét, hanem az, akinek verik. Márton tisztán látta ezt is. Márton nemcsak tehetséges, az kevés, de szorgalmas is. Civilben se szószátyár, miért lenne a papíron az. Takarékos, tiszta, egyenes prózát ír, az a legnehezebb. Amit két szóval el lehet mondani, ne mondd el hússzal. Az Iker című regényének a hősei se bőbeszédűek. Márton azt is tisztán látja, és ábrázolja, hogy szigetnép vagyunk a szláv, germán, török nyelvtengerben. Hogy ez miért jó? Mert egy Sziget sose sír.”