Szemtanúként látta városunk polgári múltját, majd annak elvesztését és új arculatának keresését. Ennél részletesebben idézi fel szülővárosaként Kovásznát, ahol családja fakitermelő vállalatuk és malmuk miatt osztályidegennek minősült. Középiskolai évei alatt nagy barátságai kötődnek Marosvásárhelyen,  egyetemi stációja Kolozsvár, ahol a felvételire hajnali megérkezésükkor közös fotót készítenek volt osztálytársaival, Szeben a kezdő tanári pályaképként jelenik meg, és Brassó klasszikus zenével kísért élettere. A Brassói Lapok illusztrátoraként kijelölt témák és szövegek képi ábrázolásába építi be világszemléletét. Így a megfigyelés és ábrázoló értékelés vált fegyverévé. Mérlegelő egyénisége szimmetrikus képmezőkben, üzenetei aranymetszések pontosságával szerkesztett képi kijelentésekként fogalmazódnak meg. Iskolai éveiből hozza a természettudományok iránti érdeklődését. Így a földrajz és biológia egyszerre a makro- és mikroszintek felé haladó érdeklődését erősíti fel. Képein a kozmikus távlatok, az univerzumba való betekintés gyakran megjelenik. Az egyik képen megjelent csillaggal találkozó Hold Plugor Sándor osztálytársával az égbolton felfedezett közös élménye. Az ember uralta Földről a világűr felé támadás indul. Antikrisztusként rakéták hasítják az eget. Annak ellenére, hogy drámai ütközetek, törésvonalak, sérült világszintek jelennek meg, képeinek üzenete pozitív erőt és jövőképet sugall. A veszteségek egy magasabb rend strukturális szabályai szerint rendeződnek el.

Az ismétlődő elemek egy felettes rendezői elv létezését követik. Csutak Levente a történelmi töréseket a kozmosz sérüléseként ábrázolja. Szemléletes az amerikai civilizáció sérülésének ábrázolása a Titanic és a szeptember 11-i terrortámadás párhuzamba állításával. A média által közvetített veszteségáradat tompítja reflexeiket, ezzel szemben a kép célja nyomatékos erővel rámutatni emberi létezésünk kiszolgáltatottságára. A két felhőtorony több képén a modern világba vetett hitünkkel számol le.

Az ikonikus reneszánsz ember idézése folyamatosan visszatér képein, mint a harmónia iránti vágy, egy magasabb rendű törvényszerűség emlékképe. Botticelli Vénusz születése miniatűr idézete vagy Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányához való viszonyulás, Michelangelo festményének kézrészlete egy hajdan teremtett művészeteszménnyel szemlélteti a lélekben lakozó teljességigényt. A mindennapi történésekkel szemben az egyetemes törvények modellezése számára kihívás. És ha már a reneszánsz mesterek felfedezését idézzük, megemlítjük a kamaszkorában maga készítette repülőmodellt, amely a csűr gerendáján elhelyezve a repülés illúzióját adta. Einstein relativitáselméletének képlete mint axióma az aranymetszés vonalára tevődik. Érezzük, hogy minden kép mögött egy fogalmi kijelentés fogalmazódik meg, és az ábrázolás rendelődik alá a mondanivalónak. Szeret a végtelenség érzetével foglalkozni, az önmaga fogantatásába visszatérő létezőt ábrázolni, a kezdet és vég határainak találkozása metszetén op artos trükköket alkalmaz. Így a fekete lyuk mindent elnyel vagy mindent világra szül ellentétes párhuzamait állítja fel.

A cernavodai gondolkodó ikonikus figurája modern képsíkokon is jelzi, hogy a napjainkban zajló kultúrharcokban az ember önmaga és a civilizáció ellen irányuló harca kegyetlen, de nem lehet végső cél.

A székelység határában, Brassóban élő művész a nemzeti örökségünket is féltő gonddal körvonalazza. A nyelvi szórványban élő művész talán érzékenyebben látja a nyelvi zsugorodással járó értékveszteséget. A megállított időben kiemelt személyiségek kultusza számára példaképekként a helytállást hivatottak segíteni. Pontos évszámokkal mindig figyelmeztet történelmi tudatunk megerősítésére. Történelmi utalásrendszerében gyakori szereplők a kiegyezésen munkálkodó személyiségek, hiszen már említett mérlegelő bölcsességével az egyensúly lehetőségének felmutatására törekszik.

Sajátos transzilván toposzaival közösségi létezésünk lehetőségeire mutat rá, így saját nevére utaló csutak metaforából új fa serken, a Gyilkos-tó határai a Dunakanyar torkolataként nyílnak meg előttünk, és a magasságban Szinyei Merse Pál Léghajójának felidézése a magyar kultúra horizontját jelöli.

Felületein a szimmetrikus mezők, spirálszerű körök szabályrendszere mögött egyszer-egyszer érdekes ősrobbanás nyomait fedezhetjük fel, amikor domborzatszerű plasztikus felületen a tust ledobja magáról a pasztellel előkészített felület.

A gondolkodó ember felelősségével mutat rá a globális folyamatok disztópiáira. Földgolyó az ember okozta sérülésekkel milyen jövőképet ígér? Minden negatív jövendölés ellenére Csutak Levente pozitív válaszokat ad, velünk vagy nélkülünk, de a modellként teremtett kozmikus távlatban teljesség van.
Csutak Levente képei mögött izzik a munkamorál, közölni akar, és hisz abban, hogy minden sikertelenség ellenére az élet szép, és döntéseink során mérleget kell tartanunk a jó és rossz küzdelme között.

Deák Ferenc Loránd

(Csutak Levente grafikai tárlata október 8-ig tekinthető meg a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében.)