Az eseményeket, a történelmet először át kell tanulmányozni Târnoveanu úr, ha egyáltalán tudni akarja az igazat, ami Avram Iancu és Gábor Áron cselekedeteit illeti ebből az időszakból.

Az osztrák elnyomás és zsarnokság mind a magyar, mind a román, de még a szász népességet is egyformán érintette, és nemcsak Erdélyben élt, hanem az ország egész területén. Az viszont, hogy a forradalom és szabadságharc idején az ország belsejében román „szú” tevékenység dúlt, már nem a forradalom és szabadságharc része volt, hanem az ellenkezője.

A korábban Magyarországon tanult és innen a Kárpátokon túlra ment, majd onnan másféle felkészítéssel visszatért román értelmiségiek egy része – kihasználva a magyarság nehéz helyzetét az osztrákokkal szemben – befolyásolta és szervezte az erdélyi románságot a lázadásokra. Simion Bărnuțiu lázító beszédekben riogatta az erdélyi románokat azzal, hogy Magyarország Erdéllyel való egyesülése az elenyésztésüket célozza. Így könnyen megtalálta azt a román nagybirtokost és ügyvédet, Avram Iancut, aki az alattvalóit felbiztatta az osztrák császár támogatására és fordult a magyarok ellen, válogatás nélkül öldökölve férfit és nőt, gazdagot és szegényt. Az ő emberei gyilkoltak, öltek, akasztottak, gyújtogattak, raboltak, még a várandós magyar anyát is hasba szúrták; e tisztogatásnak rövid idő alatt több mint 6000 védtelen és fegyvertelen civil magyar áldozata volt. Avram Iancuék célja az volt, hogy Erdély legyen román föld és egyesüljön a Kárpátokon túli Romániával, bármilyen áron; az 1000 éves magyar föld és magyar nemzet és népesség szerintük nem létezett.

Az akkori román követelések jó része szerepelt is a magyar forradalom és szabadságharc programjában, de a románoknak nem a szociális-társadalmi célok elérése volt a fő céljuk, hanem Erdély területének átjátszása a hegyen túli Romániának a nagy természeti kincsekért. Ezt a vezető román értelmiségiek az egyszerű pórnéppel akarták kivitelezni, könyörtelen gyilkolási módszerekkel. És most Târnoveanu úr ezen tetteiért állítja Avram Iancut szembe az igazi szabadságért harcoló Gábor Áron ágyúöntő személyiségével. Hát ez gyalázat és analfabetizmus.

Az utóbbi időben e történelemhamisító és bandája járja be az erdélyi, de főleg a székelyföldi magyar városokat, és hamis állításokkal (Gábor Áron a románokat lőtte az ágyúival) fertőzi a békés embereket. Ez nem más, mint uszítás, ami nem vezet jóhoz, doktor úr!

Ha már Gábor Áron személyiségét állítja szembe Avram Iancuéval, akkor két csűrben csépelünk, mert Gábor Áron az osztrák és az őket segítő oroszok katonáit lőtte ágyúival, semmi esetre sem a civil románokat; ilyen harcban halt meg ő is a kökösi csatában. A róla állított szobrok pedig világviszonylatban is nagyon értékesek, ha pedig valaki úgy érzi, hogy veszélyt jelentenek Romániára és a románságra nézve, akkor ez történelmi analfabetizmus, akárcsak az úzvölgyi temető meggyalázása.

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva