Lőrincz Sándort Demeter László, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte szerdán este a baróti városi művelődési házban – és érkezett is a kistermet megtöltő közönség első, hosszan tartó tapsa.

Demeter László úgy fogalmazott: az egyesület Gaál Mózestől kölcsönzött jelmondata jellemzi a Tanár úr életét: „A nemes és önképző munkában egymáshoz szokott baráti frigyben felserdült ifjúság az a fundamentum, melyre egy-egy nemzet jövendőjét fel lehet építeni”. Hosszú pályája során azért cselekedett, hogy a gondjaira bízott tanulók olyan gazdag szellemi batyut kapjanak, amiből egész életükben táplálkozhatnak. Hasonlóképp nagyon sokat tett a közösségért azáltal is, hogy előbb az Erdővidéki Lapok oldalain, majd könyv formájában is megosztotta tudását, felhívta az érdeklődők figyelmét a környék természetének gazdagságára.

Dimény János, a Baróti Szabó Dávid Középiskola nyugalmazott igazgatója Lőrincz Sándort, a tanártársat méltatta, de nem feledkezett meg kiemelni az ünnepelt iskolán kívüli tevékenységét sem. Volt honnan, volt miből táplálkoznia – mondotta Dimény János –, hiszen családja a természet szeretetében élt. Egyszerű szántó-vető édesapja nyitott és érdeklődő volt, ha csak tehette, tanította, s jó példával járt előtte. Amikor mezőre mentek, az útjukba kerülő kis virágok szépségéről és hasznosságáról okította. Ezt a tudását adta tovább a pionírháznál, az iskolai biológiaórákon, cserkészcsapatok vezetőjeként, a Pro Natura mozgalom találkozóin és a tíz évig vezetett kerékpártúrákon. „Helyrajzi és környezetismereti tudását az Erdővidéki Lapokban rendszeresen megjelenő Portyautak című írásaiban tette közzé, ami által felkeltette az érdeklődését számos erdővidéki fiatalnak és felnőttnek. Belőlük verbuválódott nagyszámú túrázó csapattal indult 2010. áprilisban a Járjuk be Erdővidéket mozgalom, amelynek túravezetője lett. A Tortoma Kiadónál 2013-ban megjelent Erdővidéki túrautak című könyve megkoronázta és megörökítette ezt a tevékenységét. Nem egyszerű turistakalauz, hanem a szülőföld szeretetére való nevelés egyik fogantyúja” – mondotta.

Lőrincz Sándor tevékenységét elismerte a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Tudományos Tanácsa, később érdemes tanár címmel és Ezüstgyopár-díjjal tüntette ki, 2011-ben Barót díszpolgári címet adományozott eredményes és a város hírnevének öregbítéséért végzett tevékenységéért. „Munkássága túlmutat a mindennapokon, továbbterjed és virágzik azokban a szívekben, ahol befogadták, ahol nyomot hagyott egy-egy gondolatával, humorával vagy mosolyával. Lőrincz Sándor tanított, nevelt nemcsak tanárként, de példás életével utat mutatott diákoknak, felnőtteknek egyaránt. Fáradhatatlan közösségszervező, igazi népnevelő. Ha valaki az erdővidéki tudatot ápolta, erősítette, ha valaki hozzájárult a vidék kulturális értékeinek megismertetéséhez, az Lőrincz Sándor tanár úr” – méltatta az egykori kollégát és örök barátot Dimény János.

Az ünnepelt meghatódottan vette át a „kiemelkedő nevelői, közösségszervezői, honismereti tevékenységéért, Erdővidék hírnevének öregbítéséért” adományozott díjat. Lőrincz Sándor elismerte, jól esik, hogy a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület kuratóriuma gondolt rá, és a díjak hetén – Karikó Katalin és Krausz Ferenc után – Demeterék Nobel-díját kapja meg – mondotta, derültséget keltve. Erdővidék gazdag olyan tekintetben is, hogy a díjat másoknak is ítélhették volna – tette hozzá szerényen az ünnepelt. Az eseményt a nagyváradi Thurzó Zoltán Himnusz a magasban című zongorajátéka zárta.