Már a tegnapi születésnapi megemlékezés helyszíne is beszédes: az induláskor kurátorságot vállaló néhai Könczei László ügyvéd saját lakóházát adományozta az alapítványnak, egész életében gondja volt a nehéz anyagi sorban élő diákokra, de a városra is jelentős pénzösszeget hagyott. A Mikó-alapítvány szellemi hátterében mindig ott volt az a baráti társaság, akik közül többen jelenleg is kuratóriumi tagok, ezért a tegnapi találkozót is e kettősség jegyében szervezték. A jelenlegi felállásban Keresztes László elnök, Mihály Judit alelnök, Farkas Dóra titkár, Ferenczi Tibor, József Álmos, Kiss István , Sebestyén Emese  és Kotró-Kosztándi László a kuratóriumi tagok.

Incze Sándor szolokmai, magyarhermányi és kovásznai szolgálata után 1981-ben kezdte meg a sepsiszentgyörgyi lelkészi munkát, 1990-től a Sepsi Református Egyházmegye esperese, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az 1989-es fordulat után többirányú közéleti, közösségi munkát is vállaljon – mondta felvezetőjében Keresztes László. Az 1991-es induláskor jeles sepsiszentgyörgyi személyiségek csatlakoztak az alapítványhoz, mint a már említett Könczei László, Czikó Árpád, Boér Lajos, a Székely Mikó Kollégium akkori igazgatója, Biró Béla, és az ő felkérésükre vállalta Incze Sándor az elnöki tisztséget. Keresztes László elmondta, az egyházat, mint a hatalommal szembeni védőernyőt akarták maguk mellett tudni, és Incze esperes örömmel állt az ügy mellé. Az alapvető célkitűzésük mai napig: segíteni az iskolát, ösztöndíjjal jutalmazni a jó tanulmányi előmenetelű diákokat, alkalmi támogatást nyújtani a rászoruló tanulóknak, de az iskolától független nevelési, közösségépítő tevékenységeket is kezdeményeznek. Mivel az érvényben lévő törvény szerint az iskola igazgatója nem lehet tagja a kuratóriumnak, jelenleg egy fiatal tanár, Kotró-Kosztándi László révén tartják a folytonos kapcsolatot a kollégiummal.

Helyben élő utódok hiányában az alapítvány felújítja az egykori mikós tanárok gondozatlan sírját, az elmúlt időszakban több tucat mikós pedagógus síremlékét jelölték meg réztáblával a helyi temetőkben, és az alapítvány kezdeményezésére, valamint támogatásával állították 1998-ban gróf Mikó Imre szobrát (Bocskai Vince alkotása), 2011-ben Csutak Vilmos-szobrot (Petrovits István alkotása), és 2014-ben Kálvin János reformátornak állítottak ily módon emléket (Bocskai Vince alkotása).

Incze Sándor derűs személyiségét, a jó szervezőt, a mindig bölcsen döntő vezetőt Biró Béla, a Székely Mikó Kollégium korábbi igazgatója idézte fel. Elmondta, Incze lelkész-esperes támogatta, hogy az iskola kérésére 1991-ben református vallásoktatás induljon, és amint a törvény megengedte, 1993-ban református osztályt indítottak Bustya János református lelkész irányításával a Székely Mikó Kollégiumban, amelynek esperesként szintén támogatója volt Incze Sándor. Biró Béla hangsúlyozta, a református oktatás 1996-ban vált ki a Mikóból, valójában ekkor jött létre a Református Kollégium.

Egy érdekes játéknak is tanúi lehettünk a tegnapi találkozón: kivetített képek és egy asztalon elhelyezett, találomra választott fotók alapján meséltek a jelenlévők Incze Sándorhoz kötődő személyes élményükről: milyen körülmények között ismerték meg, a családból kit keresztelt, kit konfirmált, hogyan győzte meg a kuratóriumi társait, hogy az adott ügy érdekében mi a legjobb döntés, nem sajnálva az időt, szóba állt az ösztöndíjas diákokkal. Mindannyiuk véleménye szerint Incze Sándor hatással volt környezetére, maradandó nyomot hagyott az emberekben, közösségben, gyülekezetben.

Ma a baráti és alapítványi közösség Incze Sándor özvegye jelenlétében koszorút helyez el síremlékén a szemerjai temetőben. Családja egy későbbi időpontban, önéletrajzi kötete kiadásával és bemutatásával emlékezik meg Incze Sándorról.