E példátlan pillanat nemcsak tudományos és társadalmi téren meghatározó, hanem a magyar nemzet ünnepe is. Minden magyar ünnepe, de főként azoké, akik hisznek a tudományban, a világot előre mozdító gondolatokban. Hiszen az a tény, hogy Karikó Katalin biokémikus és Krausz Ferenc fizikus a legértékesebb tudományos elismerésben részesül, nem csupán szakmai téren rendkívüli eredmény, hanem közösségi értelemben is. A figyelem középpontjába kerül ugyanis a gondolkodó, a tudományos kutatást tökélyre emelő ember, s ez mai, zilált világunkban felbecsülhetetlen értéket jelent. Mindemellett jó és követésre méltó példa azok számára is, akik ugyan soha nem részesülhetnek efféle díjban, viszont maguk is azon az úton járnak, amelyen Karikó Katalin és Krausz Ferenc is elindult évtizedekkel ezelőtt. Ez az út pedig mindazoké, akik hiszik, hogy élni csak értelemmel érdemes.

A díj kihirdetését követően az Egyesült Államokban élő Karikó Katalin a kitartás fontosságáról beszélt. Vallja: legfontosabb, hogy örömmel végezzük munkánkat, a fiatal diákoknak pedig üzeni: fontos, hogy megőrizzék fizikális és mentális egészségüket, tanulják meg a stresszt kezelni. Mint fogalmazott, nőként és anyaként mindig arra igyekezett felhívni a tudomány világában dolgozó nők figyelmét, hogy nem kell választani a család és a tudományos munkásság között, azonban nem is kell „túlsegíteni” a gyerekeket. „A gyereked figyel téged, és azt teszi majd, amit lát: a példa a fontos” –  hangsúlyozta, hozzátéve: nagy hatással volt rá a stressz kutatójaként világhírűvé vált Selye János osztrák–magyar származású kanadai vegyész, akitől megtanulta, az embernek arra kell összpontosítania, amit meg tud változtatni.

Egy nappal később a Németországban élő Krausz Ferenc szólt Karikó Katalinról is, megjegyezve: nagy csodálója nemcsak azért, amit elért, hanem azért is, ahogy elérte. Nehéz körülmények között akkor is folytatta kutatásait, amikor senki sem bízott benne, és soha sem adta fel, ami legalább olyan fontos üzenet, mint maga az eredmény, amit elért. Krausz Ferenc azt is kifejtette, számára kutatásai során az a legizgalmasabb, ha olyasmit láthat, amit korábban senki sem. „Hihetetlen pillanat volt, amelyet soha nem fogok elfelejteni” – mondta arról a reggelről, amikor bécsi laboratóriumában 2001-ben először fedezte fel, hogy az attoszekundumos impulzus technikával képesek feltárni az elektronok mozgását.

Követhető, olvasható mindkét világhírű tudós szakmai értékelése, munkásságuk közérthetőbb ismertetése. Ám rendkívüli tudományos eredményeik mellett jól érzékelhető: szavaikból alázat sugárzik, s a szakkifejezések mögött felsejlenek a kutatásaikat átszövő emberi szálak is.

A magyar Nobel-díjasok mostani sikere nem csupán a legmagasabb szakmai elismerést jelenti, hanem egyben biztatás is a felfelé tekintőknek. Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja megerősítés, bátorítás az elbizonytalanodók, kételkedők, megfáradók számára: igen, a legjobbak közé lehet kerülni, még ha ez innen, a Kárpát-medencéből nézvést általában lehetetlennek vagy csak gyötrelemmel megvalósíthatónak tűnik. A magyar Nobel-díjasok mostani sikere üzenet tehát a gondolkodóknak, a következetesen és keményen dolgozóknak, mindazoknak, akik értik és figyelnek szavaikra, de azoknak is, akik olykor kételkednek és el-elbizonytalanodnak: ne adják fel, ne engedjék megfakulni álmaikat!...

Borítókép: Karikó Katalin. Fotó: MTI / Cseke Csilla