1997 augusztusában, amikor kormányutasításra létrejöttek a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóságok, Háromszéken a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, baróti és bodzafordulói gyermekotthonokban 379 gyermekről gondoskodtak, 292-en nevelkedtek családi elhelyezésben és tizenöten javítóintézetben. A kilenc alkalmazottal induló intézményt Herbszt István irányította, hamarosan Vass Mária lett az aligazgató, és az volt a feladat, hogy minél hamarabb jobb körülményeket teremtsenek az árva és elhagyott gyermekek számára, családi házak létrehozásával felszámolják a nagy létszámú otthonokat, megfelelő környezetbe helyezzék a fogyatékkal élő gyermekeket. Az erre irányuló folyamat sok buktatóval járt, de az intézmény megizmosodása, az alkalmazottak számának növekedése, a hivatásos nevelőszülői hálózat létrejötte és folytonos bővítése lehetővé tette a szolgáltatások gyarapítását, ami egyben minőségi ugrást is jelentett ezen a téren.
 

Folyamatos építkezés

A kormány megszabott egy irányt adott stratégia mentén, azt kellett követni, de a megoldásokat esetenként a helyi lehetőségekhez igazították. Ha egy létesítményt felszámoltak, ki kellett találni, milyen szolgáltatásokat hoznak létre helyette – részletezte Vass Mária. Amikor Kézdivásárhelyen felszámolták a nagy létszámú elhelyezőközpontot, családi házakat építettek Sárfalván, Nyujtódon, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, bővítették a nevelőszülői hálózatot és létrehoztak egy rehabilitációs központot Kézdivásárhelyen.

Átfogóan kellett gondolkodni – hangsúlyozza Vass Mária. Felmérték a gyermekek helyzetét, hogy kit lehet hazagondozni vagy nevelőszülőhöz adni, hol építsenek családi házakat, a megye melyik vidékéről van több gyermek a rendszerben, hogy közelebb kerüljenek a családhoz, könnyebb legyen a kapcsolattartás. Sok szempont volt, amit figyelembe kellett venni. Minden esetben az volt a döntő, hol kaptak telket, ingatlant, a helyi közösség mennyire fogadta el, hogy oda családi házat építsenek a  gyermekek számára. Az első években, amikor megkezdődött a gyermekvédelem reformja, a közösségek részéről talán nem volt olyan nagy az ellenállás, mint az utóbbi időszakban – állítja a volt igazgató. A személyzet féltette a munkahelyét, tartottak az újtól, talán a gyermekek fogadták el a legkönnyebben az új helyzetet, persze nekik sem volt közömbös, ha ott kellett hagyniuk az osztálytársaikat, új környezetbe, új közösségbe kerültek.

A folyamatos építkezésnek, a szolgáltatások bővítésének köszönhetően jelenleg tíz családi házban és egy kézdivásárhelyi elhelyezőközpontban – a Borosnyai Kamilla Otthonról van szó, amely felszámolás alatt áll, helyette két családi házat építenek a megyei tanács, a SERA Alapítvány és az igazgatóság megállapodásával – nevelkednek egészséges gyermekek, egy tizenkét férőhelyes elhelyezőközpont működik Baróton fogyatékkal élő gyermekek számára és öt családi házban – kettő Kézdivásárhelyen, egy-egy Sárfalván, Nyujtódon és Bodzafordulón – gondoskodnak szintén sérült gyermekekről. Három nappali központban fogadják a gyermekeket napi néhány órára, egy tanácsadó egységben segítenek a szülőknek és hat rehabilitációs központban foglalkoznak szakemberek a fogyatékkal élő gyermekekkel, a hetedik ilyen létesítmény építése folyamatban van.

Kategóriánként összesítve: jelenleg 955 gyermek szerepel a háromszéki gyermekvédelmi nyilvántartásban, közülük 260-an bentlakásos körülmények között laknak, 297-en családi elhelyezésben, 163-an hivatásos nevelőszülőknél nevelkednek és 235-en nappali szolgáltatásokban vesznek részt.
 

Sokrétű felnőttvédelem

Az intézményi hálózatnak folyamatosan követnie kellene a társadalomban megjelenő igényeket, ezt részben sikerült is megvalósítani, de még mindig sok a hiányosság, főként a felnőttvédelem terén – állítja Vass Mária. Csökkent a kórházi elhagyások száma, míg 2012-ben közel ötven újszülöttet hagytak a megye kórházaiban, tíz év múlva, azaz 2022-ben tizenhatra csökkent ez a szám. A kiskorú anyák száma ellenben keveset változott az elmúlt évtizedben, átlagban száz körül ingadozott – kivéve 2019-et, amikor 166 kiskorú anyát vettek nyilvántartásba –, tavaly 125-en szültek 18 éves kor alattiak, ebből tizenhárman alig érték el a tizenöt éves korhatárt. Sepsiszentgyörgyön működik egy hat anyát és gyermekét befogadó központ, és egy védett lakás a családon belüli erőszak áldozatai számára, ez négy-hat személy befogadására alkalmas, általában az anya gyermekkel együtt érkezik ide. Korábban kevesen fogadták el az intézmény segítségét, ez változott az utóbbi időben, általában foglaltak a helyek. Kézdivásárhelyen működik egy sürgősségi befogadóközpont a családon belüli erőszak áldozatai számára, főként bántalmazott nőkről van szó, itt két hónapot maradhatnak, utána el kellene hagyniuk a központot, ez alatt munkahelyet és valamilyen lakhatást kellene keresni számukra. Ez legtöbbször nem sikerül, ezért hosszabbítanak és utána átjöhet az illető a védett lakásba, ahol egy évet tartózkodhat – ismertette Vass Mária.

Fogyatékkal élő felnőttek számára működik Kézdivásárhelyen egy bentlakásos gondozási központ huszonnégy férőhellyel és tizennégy személy számára egy terápiás központ enyhébben sérültek részére, amely   szintén bentlakásos, ezenkívül egy rehabilitációs nappali központban foglalkoznak az ilyen jellegű segítségre szorulókkal. A rendszerben lévő közel hatezer, valamilyen fogyatékos kategóriába besorolt felnőtt közül az említett egységekben negyvenen részesülnek gondozásban bentlakásos körülmények között, még közel ennyi háromszéki fogyatékkal élő felnőttet más megyék intézményeiben látnak el, ez ellenben csepp a tengerben ahhoz képest, hogy még mennyire lenne igény – véli beszélgetőtársunk.

Folyamatos gond a rendszert elhagyó fiatalok helyzete, számukra csak addig biztosíthatják a speciális támogatást, amíg tanulnak – 26 éves kor a felső határ –, illetve 18 éves koruk után még két év, ha igénylik a védelmet, segítséget. Számukra működik egy tizenkét férőhelyes fiatalok központja Sepsiszentgyörgyön, akik itt próbálgatják az önálló életet, hogy innen kikerülve meg tudjanak állni a saját lábukon.
 

A számokon túl

Az elmúlt tíz esztendőben közel kétszázzal csökkent a megyei gyermekvédelmi rendszerben nyilvántartott gyermekek száma, ennek többrétű oka van: kevesebb a kórházi elhagyás, nőtt a nevelőszülői hálózat, de legfőképpen két olyan programnak köszönhető, amelyek a megelőzést célozták meg. Mindkettő a SERA Alapítvánnyal való együttműködés révén valósult meg. Egyik a rendszerbe való bekerülés megelőzését célozta meg, másik a hazagondozást segítette, vagyis olyan körülményeket próbált teremteni a családban, hogy vissza tudják fogadni gyermeküket. Ez nem csak anyagi támogatást jelentett a kedvezményezettek számára, hanem lakásfelújítással, háztartási gépekkel is segítették a nagyon nehéz helyzetben lévő családokat. Az első pályázat összértéke 100 ezer euró volt, ennek 40 százalékát a megyei önkormányzat állta, a többit a SERA, a másikban szintén partner volt az alapítvány, ez uniós pályázat. Ezt a két programot tartja gyermekvédelmi pályafutása két kiemelkedő sikerének, mert ezeknek köszönhetően 2018–2020 között huszonöt családnak, hetvenöt gyermeknek segítettek abban, hogy együtt maradhassanak, 2020–2022 között 28 gyermek került vissza a családba és 63 gyermek rendszerbe kerülését előzték meg.

A kilyéni Székely-Potsa Rehabilitációs Központért való tízéves küzdelemre jó érzéssel emlékszik vissza, mert végül sikerült létrehozni és azóta is működik, a rehabilitációs központok létesítését is sikerként éli meg.
 

Jó volt, de elég

Az első években Vass Máriát megviselte a sok száz árva és elhagyott gyermek sorsa, de később rájött, hiába érez együtt az áldozattal, mert ezzel még nem oldotta meg a problémát. Naponta találkozott új esetekkel, ezek megoldása természetesen nem az ő feladata volt, a pontosan meghatározott munkakörökben dolgozó kollégái ezt megtették, de a döntéseket vállalnia kellett. Akkor is, ha emberről volt szó, és akkor is, ha engedélyekről, építkezésről, pályázatokról, pénzről. Nagyon hálás minden segítőnek, támogatónak – ezeket hiánytalanul felsorolni hosszú lenne –, de legfőképpen a megyei önkormányzatnak és a SERA Alapítványnak. Az anyagi támogatás mellett mindvégig azt érezte, értékelik és egyetértenek azokkal a lépésekkel, amelyeket tettek a gyermek- és felnőttvédelem terén. Hálás a szolgáltatásokban dolgozók munkájáért is, mindenkinek, aki ennek a rendszernek a szövevényes életében részt vesz.

Lehetett volna még többet tenni, lehetett volna több időt tölteni a családdal, időnként elővenni a régi varrógépet, olvasni, kirándulni, de ez volt a feladat – mondotta. Jó volt, de elég.