A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kettős esemény helyszíne volt csütörtök este: bemutatták a Szentkereszty Stephanie Emlékkönyv második, bővített kiadását, ugyanakkor megnyitották a Báró Szentkereszty Stephanie festményeit bemutató kiállítást. Mindez az egykori Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet (ma Közösségi Szolgáltatási Központ) fennállásának 150. évfordulóján történt.
A múzeum kiállítótermének falait Báró Szentkereszty Stephanie olajfestményei szegélyezték. Az eredetiben, illetve reprodukció formájában kiállított világi és egyházi tematikájú munkák megteremtették a kerek évforduló megünnepléséhez szükséges hangulatot. A szép számban megjelent érdeklődőket elsőként dr. Dimény Attila, az intézmény vezetője köszöntötte, azt hangsúlyozva, hogy az esemény főszereplője báró Szentkereszty Stephanie. Az ő munkája vezetett oda, hogy másfél évszázaddal ezelőtt létrejöttek azok a ma is működő háromszéki humanitárius intézmények, amelyeket a zágoni gyökerekkel rendelkező, Háromszék „nagyasszonyaként” is ismert báró Szentkereszty Stephanie hozott létre. „Ma az Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetet ünnepeljük, viszont 1874-ben az ő ügyködésével az öregeknek is menhelyet sikerült nyitni, mely Szentkereszty Öregotthonként indult, s egy kicsivel később a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház megnyitása is nagyban kötődik az ő nevéhez” – említett néhányat azon intézmények közül, amelyek a Kolozsváron 1842. február 5-én született és Budapesten 1906. május 26-án elhunyt festő, intézményalapító, alapítványi hölgy nevéhez köthetőek.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kifejtette: nem csak a bárónőn múlott, hogy az Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet Kézdivásárhelyen kapott helyet, hiszen Sepsiszentgyörgy is versenyzett érte. A háromszéki önkormányzat vezetője szerint „győzött a lelkesedés és a hozzáállás, nem feltétlenül a pénz, és az, hogy városvezetés és polgárok egyként álltak az ügy mellé, vállalták, hogy tíz árva gyermeket felnevelnek”. Az elnök kifejtette: a bárónő a kapcsolatrendszere révén sokakat megnyert az ügy számára, magyarországi és erdélyi nemesek és kisemberek pártolták fel, mi több, még Erzsébet királynőt, azaz Sissit is megnyerte szívügye támogatására. Nem csak ez köthető a nevéhez, szociális intézmények soráról, megyei szintű hálózatokról van szó, és jótékonykodási szereplésével hatást gyakorolt az akkori közigazgatási és politikai szereplőkre is”– hangsúlyozta. Bálint Olga, a Közösségi Szolgáltatási Központ vezetője felszólalásában méltatta az elődintézmény alapítójának munkásságát, és reményét fejezte ki, hogy az emberek hozzáállásának köszönhetően ezek továbbra is fennmaradnak.
Tóth Szabolcs történész, az emlékkönyv szerkesztője ismertette a kiadvány születésének körülményeit. Mint elmondta, az első kiadás 2013-ban született, de már akkor felmerült benne, hogy a bárónő munkásságát és tevékenységét elemző tanulmányokat ki kellene egészíteni a mecénás életrajzával is; ezzel, illetve részletes név- és helynévjegyzékkel is gazdagodott a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában megjelent kiadvány. A szerkesztő a kötetben megjelent kilenc tanulmányt, illetve a Szentkereszty család történetét is összefoglalta. A kiadvány olvasásakor az érdeklődő képet kap a bárónő különböző kezdeményezéseiről, művészettörténeti tanulmány elemzi a képzőművészeti tevékenységét, kivesézték a végrendeletét, bemutatják a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház történetét, illetve a jelenleg is létező Kórház Alapítványt és Szentkereszty Stephanie Egyesületet is.
Pénzes Loránd, a kiadványhoz hozzájáruló történész, illetve Dimény Attila az általuk jegyzett tanulmányokat ismertette, zárszóként pedig Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője mutatta be a kölcsönkért képeket és reprodukciókat felvonultató, november 12-éig megtekinthető festménykiállítást.