„Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, s ha nem akarunk, akkor nem táncolunk!” – jelentette ki a miniszterelnök az október 23-i nemzeti ünnepen, tegnap Veszprémben tartott megemlékezésen. A miniszterelnök elmondta, Brüsszel nem Moszkva: Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. A kormányfő a magyar szabadság napján a magyarországi, a Kárpát-medencei és a teljes világ magyarságát köszöntötte, s mint fogalmazott, a forradalom maga volt a magyar géniusz felvillanása.
„Úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült. Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, s ha nem akarunk, akkor nem táncolunk!” – fogalmazott ünnepi beszédében Orbán Viktor. Értékelése szerint azonban „az elvtársi kioktatás” változatlan, csak most kondicionalitási eljárásnak hívják, és „nem a tankok gurulnak be keletről”, hanem „a dollárok gurulnak be nyugatról ugyanoda és ugyanazokhoz”. Hangsúlyozta: a nagy különbség az, hogy a Szovjetunió reménytelen volt, az Európai Unió viszont még nem az. „Moszkva javíthatatlan volt, de Brüsszel és az Európai Unió még megjavítható” – mondta a kormányfő, emlékeztetve a közelgő európai parlamenti választásokra.
Kijelentette: az ’56-osok áldozata csak akkor nyer értelmet, ha a magyar szabadságot mi is védjük, éljük és örökül hagyjuk. „Ők akkor nem haltak meg hiába, ha mi nem élünk hiába. Ha olyasmit adunk a világnak, amit csak mi adhatunk” – fogalmazott a kormányfő, aki szerint Veszprém mint Európa kulturális fővárosa éppen ezt teszi: megmutatja egész Európának, milyen is a magyar kultúra, milyen is a szabadság, ha magyar.
A magyar ember számára a szabadságharc nem olyasmi, amit vállalhat vagy eldönthet – mondta Orbán Viktor, hozzáfűzve: a szabadságot védeni kell, különben elveszünk. Így volt 1956-ban, 1990-ben, és így van ma is – fogalmazott, hozzátéve: tudták ezt mind a régi nagyok, István királytól egészen az ’56-osokig. A kormányfő, aki a magyar szabadság napján a magyarországi, a Kárpát-medencei és a teljes világ magyarságát köszöntötte, emlékeztetett: október 23-át ünneplik, de Veszprémbe valójában egy nappal korábban kellett volna jönniük, a veszprémiek ugyanis nem vártak a pestiekre, hanem önállóan, már október 22-én megalapították forradalmi szervezeteiket és világgá kiáltották követeléseiket.
Hangsúlyozta: Magyarország minden városának és falujának megvan a maga 1956-ja, mindegyik szolgál valamilyen tanulsággal, és mindegyik része „a mi nagy közös, ’56-os szabadságharcunknak”. Felidézte: úgy tartják, az utcai harcokban és sortüzekben mintegy háromezren estek el és húszezren sebesülhettek meg, a kommunista megtorlás pedig több mint 200 ember küldött halálba, 13 ezret pedig börtönbe, és elmenekült az országból 200 ezer magyar. Hangsúlyozta: a börtönben megtorlást szenvedők és kivégzettek története egytől egyig különálló, megrázó és tanulságos dráma. Hozzátette: sokszínűségük önmagában is bizonyítja, hogy ’56 valóban az egész nemzet nagy közös szabadságharca volt. „Végeztek ki papot, munkást, földművest, tanárt és kommunista pártvezetőt is, időset, fiatalt, férfiakat és nőket, budapestieket és vidékieket: egy egész nemzet állt a vérpadon” – fogalmazott.
Orbán Viktor azt mondta: 1956 az európai Magyarország hosszú időkre utolsó esélye volt arra, hogy kiszakítsa magát az európai kultúrát, a keresztény civilizációt és a nemzetek létjogát tagadó bolsevik szocializmus világából. Úgy fogalmazott: „A magyar ’56-os forradalom és szabadságharc nem artikulálatlan üvöltés, nem az elnyomottak dührohama, nem a bosszúért lihegők zihálása és nem is a szabadságvágy zabolátlan kitörése volt.”
A magyar forradalom minden lélegzetelállító hősiessége, halált megvető bátorsága mellett is józan, mértéktartó és felelősségteljes mozdulat volt. A forradalom maga volt a magyar géniusz felvillanása – mondta Orbán Viktor. Megemlékezett a veszprémi kötődésű Brusznyai Árpádról, akit 33 évesen ártatlanul végeztek ki a forradalom után, és még az emlékét is üldözték. A miniszterelnök azt mondta, a fiatalokat, de még „a diktatúra martalócait” is védő tanár története a magyar géniusz igazi, hamisítatlan, tőrőlmetszett megtestesülése volt, igazi magyar sors.
Kiemelte: 1956 végül 1990-ben győzött, „mi, akik ott voltunk, akik a politikai csatákat vívtuk a Szovjetunió és a kommunista pártvezetés ellen”, 1956 öröksége nélkül nem győzhettünk volna. Hangsúlyozta: „1956 győzött, és mi visszacsatlakoztunk az európai népek közösségébe, ez is része a történelmi elégtételnek”. „Az is igaz – folytatta –, hogy a hely, Európa, ahová visszaérkeztünk, már nem az a hely, ahonnan kizártak bennünket, és egyre kevésbé az. Szabadságot akartunk, szabadok is vagyunk, és Európa is a szabadság jegyében egyesült, ugyanakkor most szembe kell nézni azzal, hogy mást értünk szabadság alatt, és különbözőképpen képzeljük el a szabad világot is.”
