A helyszín is más, a kiállító- és árusítósátrak hosszú sora az önkormányzat előtti allén sorakozott, s miként megtudtuk, a negyedszázat meghaladta azoknak a családoknak a száma, akik bizonyítani szándékoztak, hogy nincsen olyan nyár, melyen ne hálálná meg a szülőföld televénye valamiféle terménnyel, zöldséggel, gyümölccsel megművelőjének a szerető gondoskodást.

Mindenből a mutatósabbat láthattuk a közszemlén, az alapélelmiszerek közül a legszebb krumplit, gabonaféléket, aranysárga kukoricát, de bővében volt ott tökfélékből is: főző- és sütőtökből, dísztökök megannyi változatából. Ott voltak a mi gyümölcseink is, az idén bő termést hozó almafélék, Varga László családja színes almákkal rakta ki Uzon nevét. Nem vagyunk kimondott borvidék, de a gazdag díszítmények, a csuszalapuk és a virágok között ott csüngött a lopótök is! Az az élelmiszer, amely már nem érte meg az októbert, befőttesüvegekbe vándorolt, zakuszkaféléktől a legízletesebb savanyúságokig lehett válogatni. Jelen voltak a kézművesek, bútorfestők, szőtteskészítők, olyanok is, akik színes, horgolt  játék babákat, csecsebecséket kínáltak. Hogy a témakör gondját-baját jobban megközelíthessék, mezőgazdasági szemináriumot is tartottak, ahol Kozma Béla és Incze Péter szakemberek bármilyen kérdésre válaszoltak, bár a főszereplő rendre a pályázatírás mikéntje volt.

A Tatrangi Sándor-iskola tanulói együtt vonultak fel a főúton, töklámpásaikkal keltve hangulatot az estbe hajló rendezvényen. Nem hiányzott a zene és a jókedv, szólt az uzoni Atlantisz fúvószenekar, énekelt a Muskátli együttes, az uzoni iskolások, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör, ropta a népi táncot a Szi@Lart csoportja.