A történelem folyamán nem csak messziről jött, idegen hordák fosztogatták és irtották a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellene szövetkezett szomszéd népek is, melyek a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté. E vérzivataros idők tragikus eseményeinek következtében Kárpát-medence-szerte tömegsírok domborulnak, amelyek sok esetben jelöletlen hantjai alatt állati kegyetlenséggel legyilkolt nemzettársaink porhüvelyei várnak a feltámadásra.
Ezek egyike a Brassó megyei Barcaföldvár határában található, ahol az 1944. augusztus 23-án bekövetkezett, átállásnak nevezett bukaresti köpönyegforgatást követően magyar és német anyanyelvű férfiak tömegeit tartották fogva. Az ide összegyűjtött szerencsétlenek egyetlen bűne a származásuk volt, ami viszont elég súlyosnak bizonyult ahhoz, hogy mindent elkövessenek a mielőbbi elpusztulásuk érdekében. Ezúttal pedig nem golyó vagy kötél által végeztek a szerencsétlenekkel, hanem a kiéheztetés és agyondolgoztatás módszerét választották. Ugyanakkor a táborban uralgó embertelen körülmények következtében fellépő járványok és betegségek is tizedelték őket.
De ez is volt a cél. Az Észak-Erdély visszaszerzésére törekedő román hatóságok etnikai tisztogatásba fogva próbáltak a területen fennálló, számukra kedvezőtlen nemzetiségi arányokon „javítani”. A hírhedt Maniu-gárda és a barcaföldvári haláltábor hóhérai egyaránt e feladat hatékony megoldásán fáradoztak, mondhatni sikeresen, hiszen működésének bő éve alatt csak ez utóbbiból több mint ezer lelket küldtek a túlvilágra.
E tömeggyilkosságok borzalmát a kommunista diktatúra és a sovinizmussal fűszerezett vadkapitalizmus sem tudta a nemzet emlékezetéből kitörölni. Felhajtóerővé vált, amely az erre hivatottakat a méltóságteljes kegyeletnyilvánítás feltételeinek megteremtésére ösztökélte. Hosszas és állhatatos küzdelmük eredményeként hajthatunk fejet immár évek óta tisztességgel megjelölt helyen, az ártatlan áldozatok kőbe vésett emléke előtt, vallván, hogy szükséges ugyan a megbocsátás, de a történteket nem szabad feledni.
Borítókép: Szekeres Attila archív felvétele
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
