Az új törvény is nagyon időszerű: az Európai Bizottság már 2014 óta mondogatja, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan. Az egyik legfontosabb – elvárt – változás a speciális nyugdíjak eltörlése lenne, ám ennek októberben szintén késve elfogadott „reformja” (amivel csak lecsíptek kicsit a hatalmas pluszjuttatásokból, s nem mellesleg 2062-ig tolták ki a korhatárkedvezmények eltörlését) több aggodalomra ad okot, mint bizakodásra. Különösen, hogy ismét 40 százalékos nyugdíj­emelést ígér a munkaügyi miniszter, éppen mint leghangosabb elődje, Lia Olguța Vasilescu. Ő is pont úgy fogja megadni? A nyugdíjasok többsége ma rosszabbul él, mint a Dragnea-korszak előtt. Nem csupán azért, mert alacsony a nyugdíjpont értéke: rettentő sok visszás helyzet létezik, és nem csak a létra felső, kiváltságos végében, hanem az alján és a közepén is. Vannak, akik harmincévi munka után alig kapnak többet a már tízévi munka után szavatolt minimálnyugdíjnál, és olyanok is, akik ugyanazon beosztásból vonultak vissza, mégis különböző összegű járadékot ad nekik az állam. E zűrzavar egyik oka az lehet, hogy a jelenleg érvényes nyugdíjtörvényt 13 év alatt 903-szor módosították, összesen pedig 74 különböző jogszabály vonatkozik a nyugdíjakra, és a jelek szerint senki sem tud már eligazodni e szövevényben.

De megoldja-e a gondokat egy új törvény? A meglevőnél méltányosabb és fenntarthatóbb rendszert harangoztak be, de ezt is sebtében, nem átgondoltan, nyugodtan dolgozták ki; társadalmi párbeszéd nem volt, a parlamenten is napok alatt akarják átgyúrni a hatalmas hord­erejű kérdést. Az elvekkel amúgy nincs baj, a gyakorlattal azonban lesz. Van például egy olyan előírás is, amely a nyugdíjemelést a társadalombiztosítási bevételekhez köti. Ezek már most sem fedezik a kiadásokat, és 2030 tájékán, amikor az 1967–1972 között született „dekrétumgyermekek” zöme nyugdíjba megy, hirtelen másfél-kétmillió fővel emelkedik meg a nyugdíjasok száma, miközben az aktív, befizető munkaerőé ugyanennyivel csökken. És mivel az utánuk következő generációk létszáma egyre kisebb, hiszen évről évre egyre kevesebb gyermek születik, és egyre többen vándorolnak ki, hét éven belül végképp felborul a dolgozók és a nyugdíjasok aránya. Megbirkózik ezzel a román állam?

Ez a politikusi gárda biztos nem. Hiszen a Ciolacu–Ciucă tandem még a költségvetést sem tudja kordában tartani: az idénre megszabott 4,4 százalékos hiány várhatóan 6 százalék fölé ugrik, és amit most a takarékosság jegyében leállítottak, arra jövőben csak ki kell adni majd a pénzt (a tervezettnél többet is, mert a félbehagyott beruházások leromlanak), miközben négy választás mellett kellene még lejjebb szorítani a deficitet. Hogy fognak ilyen alapállásból 40 százalékos nyugdíjemelést végrehajtani?

Borítókép: Pixabay