Nem azonosulunk a marginalizált kifejezéssel, de így juthat az önkormányzat és a helyi akciócsoport (Sepsi GAL) olyan pénzforrásokhoz, amelyekkel különböző közpolitikai intézkedéseket tud gyakorlatba ültetni – szögezte le Antal Árpád polgármester, mielőtt átadta a szót a tanulmány készítőinek. Kiss Tamás és Sólyom Andrea szociológusok augusztus 29. és szeptember 13. között gyűjtöttek adatokat a város három szegénynegyedében élőkről és háztartásaikról, és mivel tíz éve már készült egy hasonló felmérés, most már folyamatokat is lehet látni. Az Őrkőn és Szépmezőn mindenhova bekopogtattak, nem mindenkitől kaptak választ, de az arányok jók: az Őrkőn 77 százalékos a siker (45 esetben külföldön tartózkodott a család, 40 esetben nem volt otthon, 18-an pedig elutasították a kérdezőket), Szépmezőn pedig 67 százalékos (20-an voltak külföldön, 8-an máshol, és 9-en utasították el a felmérést). A Csíki negyedben 194 kérdőívet töltöttek ki, 288 próbálkozás után, ez is 67 százalékos siker – közölte Kiss Tamás. Egészében véve Sepsiszentgyörgy lakosságának 11 százaléka él ezekben a negyedekben.

Jó és rossz folyamatok

Az első meglepő eredmény az volt, hogy az Őrkő lakossága csökkent az elmúlt 10 évben: jelenleg 1620 lakója van a telepnek, 200-zal kevesebb, mint 2013-ban. Ezt elsősorban az elköltözéseknek tulajdonítják a kutatók: sok család került az önkormányzat segítségével és önerőből is jobb körülmények közé, esetenként külföldre. Javultak valamelyest a mutatók is, enyhült a lakások zsúfoltsága (ezt az egy főre eső négyzetméterekben mérik), és nőtt a komfortjuk: tíz százalékkal több házban van villany, 5-ről 16 százalékra nőtt a folyó vízzel rendelkező háztartások száma, és 3-ról 12 százalékra a vízöblítéses vécéké. A villanyért azonban elég magas árat fizetnek az őrkőiek: mivel a háztartások 60 százalékának nincs saját szerződése az áramszolgáltatóval, hanem azoktól kapják, akiknek van, nagy fogyasztónak számítanak, és nem kapnak kompenzálást; ezen nem egyszerű segíteni, mert a házak jelentős részét engedély nélkül építették.

Ennek ellenére anyagilag javult a telepiek helyzete: tíz éve még csak az ott lakók 3 százaléka rendelkezett gépkocsival, most 20 százalék ez az arány, és háztartási gépekből (hűtőszekrény, mosógép, tévé stb.) is egyre több van. Némiképp váratlan módon a lovak és szekerek száma is emelkedett: előbbieké 108-ról 168-ra, utóbbiaké 103-ról 131-re; sertést is többen tartanak, mint tíz éve (51 helyett 78-at). Az egyik legjelentősebb változás az, hogy tíz év alatt 16 százalékról 4-re csökkent a garantált minimáljövedelemből élők aránya az Őrkőn, miközben enyhén nőtt a munkabérből, nyugdíjból, napszámból, valamivel erőteljesebben pedig a külföldi munkából élők száma. Az Őrkőről az elmúlt három évben 89-en jártak külföldön (Németországban vagy Magyarországon), ez 5,9 százalék a tíz évvel korábbi 3,6 százalékhoz képest, a Csíki negyedből 19-en (0,4 százalék), Szépmezőről szintén 19-en (6,5 százalék), utóbbi két helyről csak Németországba mentek dolgozni.

Csökkent viszont az őrkőiek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése: az előző 55 százalékról 77-re emelkedett azoknak az aránya, akik nem jutnak el az orvoshoz; ez egyébként országos gond. Ugyancsak váratlan és aggasztó eredmény, hogy az iskolázottság nem nőtt, hanem csökkent az elmúlt tíz évben: a 15 év fölöttiek közel 80 százalékának nincs meg a nyolc osztálya, és ez az arány romlóban van, a mostani 15–24 évesek között több az analfabéta, mint az előző korosztályokban. És munkahelyük sincs, a 15 éven felüliek 70 százaléka nem is tanul, nem is dolgozik. Gyermeket is kevesebben nevelnek, tíz év alatt 4,6-ról 3,4 gyermekre csökkent a családonkénti átlag.

A fentiekkel kapcsolatosan Antal Árpád elmondta: ha minden gyermek az Őrkőn maradt volna, aki ott születik, jelenleg 2000 fölött lenne a negyed lélekszáma, de vannak, akiknek sikerült kiemelkedniük a rossz körülmények közül, amelyek egyébként javulni fognak, hiszen az önkormányzat utat, szociális lakásokat, óvodát és közösségi házat is épít a város peremén élőknek.

Ki hogy érzi magát

A felmérés a három negyed lakóinak közérzetére is kiterjedt, és rávilágított a köztük levő különbségekre is. Sólyom Andrea elmondása szerint a legtöbben az Őrkő negyedben bíznak a lakóhelyük javulásában (a válaszolók 60 százaléka), Szépmezőn is elég jó az arány (50 százalék fölötti), a Csíki negyedben azonban rosszabb (33 százalékos). Utóbbiak sérelmezik, hogy több őrkői családot is odaköltöztettek, és romlott a közbiztonság. Ezzel kapcsolatban Antal Árpád felhívta a figyelmet arra, hogy már húsz éve is voltak olyan lakáskereső hirdetések, amelyben a Csíki negyedet eleve kizárták, és hogy sok család magától költözött oda; az önkormányzat a maga eszközeivel próbál segíteni, felszámolta a Sing-Sing-tömbházat (500–600 személy élt benne, sok kényelmetlenséget okozva a környéknek), és több beruházást eszközölt az utóbbi években (parkosított, sportpályákat épített, utat, járdát, parkolót javított, alakított ki stb.).

A mindennapi problémák közül a kóbor kutyákat említették sokan, a vandalizmusra a Csíki negyedben és Szépmezőn panaszkodnak, a szemét főként az Őrkőn jelent gondot. Az elvárások is különböznek: az Őrkőn infrastruktúrát várnak (aszfaltozott utcát, járdát, víz- és szennycsatorna-hálózatot), a Csíki negyedben a tömbházak hőszigetelését, a közrend fenntartását, a zöldövezetek hatékonyabb kihasználását, Szépmezőn csatornázást, a tömbházak közötti utcák leaszfaltozását, jobb közszállítást és közösségi intézményeket: napközit és iskolát a gyermekeknek, nem utolsósorban egy orvosi rendelőt.

A konfliktushelyzetek közül az őrkőiek az őket érő diszkriminációt említették, illetve a tűzifához való korlátozott hozzáférést (heti egy alkalommal mehetnek érte szekérrel fűtési idényben), a Csíki negyedbeliek a városrész negatív megítélését, a szépmezőiek az intézmények hiányát. Önkéntes munkára leginkább a szépmezőiek vállalkoznának, ahol erős közösségi szellem érezhető, vannak közös rendezvények és segítik egymást az emberek, a legkevésbé pedig a Csíki negyedben élők.
 

Hogyan tovább?

A felmérés arra szolgál, hogy tisztábban lássunk, és mivel az Őrkőről van egy tíz évvel korábbi tanulmány is, maga a folyamat is kirajzolódik. Ennek alapján kell majd építkezni, kidolgozni a következő évek közpolitikai intézkedéseit. Vannak nagyon pozitív változások, és olyanok is, amelyek nagyon elgondolkodtatóak, a számok ugyanakkor azt is megmutatják, mennyire szubjektív bizonyos dolgok megítélése – összegezett Antal Árpád. A polgármester elmondta: ő maga nem érezte úgy, hogy csökkent volna az Őrkő lakossága, és azt gondolta, hogy az iskolázottsági helyzet javult, ám ez nem így van, és meg kell nézni, hogy mit lehet tenni az utóbbi növelésére. A Csíki negyedben arra kell választ találni, hogy miért érzik az ott lakók úgy, hogy romlott a helyzetük, hiszen ott is jó irányba haladnak a dolgok; Szépmezőn jó energiák vannak, a közszállítás meg fog oldódni, a többi kérésük is valós igényt jelez. Tóth-Birtan Csaba alpolgármester elmondása szerint az óvodaépítés ott akadt el, hogy a kezdeti 2 millióról 10-re nőttek a költségek, és mivel 8 milliós önrészt a város költségvetéséből nem tudnak biztosítani, új pályázatot fognak letenni.

A jelenlegi helyzetben a Sepsi GAL Egyesület ötéves munkája is benne van, hiszen átfogó programot dolgoztak ki a marginalizált negyedek felzárkóztatására, a közelmúltban több lakossági konzultációt is tartottak, és folytatni fogják a munkát – egészítette ki az elhangzottakat Veres-Nagy Tímea, a helyi akciócsoport vezetője.

Végül Kiss Tamás egy szélesebb perspektívát is mutatott: az Őrkőhöz hasonló telepek vannak Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is, csak kisebbek; ezek közül Udvarhelyen kicsit jobb a romák helyzete, mint nálunk, a másik két székely városban rosszabb. Az egyik legnagyobb gond az, hogy a zömmel engedély nélkül épült, tehát papíron nem létező negyedekről (ezekből Hargita megyében 131 van, de hivatalosan csak 30) az állam sokáig nem vett tudomást, csak pár éve vezette be az „informális övezet” fogalmát, aminek alapján végre elindulhat a jogi rendezés folyamata. Hosszú lesz és nehéz, de legalább el lehet kezdeni, és a következő lépésben megjelennek a rendezésükre, fellendítésükre szolgáló források. A cél az, hogy a felnőttek dolgozzanak, a gyermekek iskolába járjanak. Kiss Tamás szerint a telepek felszámolása lenne a megoldás, csak sajnos Romániában az állami és önkormányzati lakások aránya 1,2 százalék, ami messze nem elég.

Nincs egységes módszer – tette hozzá Antal Árpád, a Bölönpatak és Hete példájával érvelve. 30 éve ugyanúgy állt mind a két település, ma nagyjából egy évszázadnyi különbség van közöttük; Bölönpatak bebizonyította, hogy lehet.