Szerencsések a székiek, hogy e mezőségi magyar szigeten élők sorsát, hétköznapjait több mint egy fél évszázadon át – ötvenöt esztendeig! – követte és fotografálta Korniss Péter, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotóművész. És szerencsések mindazok, akik rápillanthatnak e példátlan dokumentarista teljesítményre, így értelemszerűen szerencsések azok a sepsiszentgyörgyiek is, akik szerdán este követhették a kolozsvári születésű, ám 1949 óta Budapesten élő Korniss Pétert. Mert a Bod Péter Megyei Könyvtárban katartikus élmény részesei lehettek: nem csak azért, mert a 86 esztendős fotográfus képeit vetítve, történeteit mesélve fiatalokat megszégyenítő  erőt és „küldetéstudatot” – miként Bartis Attila fogalmaz a kötet előszavában – sugároz, hanem azért is, mert művészi szinten tolmácsolt világpremierrel szembesülhettek. Hiszen a mezőségi, román településekkel körülölelt zsákfalu, Szék ötvenöt esztendejének vizuális emlékei túlmutatnak a település életén és sorsán, olyan, mintha képekkel elmesélt erdélyi sorsot látnánk.

Egy fél évszázad alatt – kimondani is sok, hát még kitartással, konokul és rendíthetetlenül követni és fotografálni a székieket! –  bekövetkezett, nagy és visszafordíthatatlan változást, mely a táncházmozgalom bölcsőjétől elvezet a mai életviteli sajátosságokig: a népviselettől – a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején még a gyermekek is népviseletben jártak iskolába – a globalizáció széki beszivárgásáig, Disneyland elemeinek felbukkanásáig. Már nem öntözni járnak, hanem locsolni; már nem kapaszkodnak össze, mint rég; már nincs táncház, csak alkalmi mulatság a bárban, és már nincs lakodalom, csak esküvő – esetenként kettős, református és ortodox szertartással. Korniss Péter nem mond ítéletet, hanem egyedi és megismételhetetlen módon elénk tárja ezt a folyamatot, alázattal, hűséggel. Albumának utolsó képe a népviseletben 2022 nyarán ballagó diákokat mutatja – ez az az alkalom, amikor Széken mindig felveszik ezt a viseletet –, s mint fogalmazott: nyitva hagyja a történetet, kérdezve: vajon mit visznek magukkal?... Vajon milyen lesz az a jövő, amelyről a táblán lefényképezett idézet – „indulni vígan és remélve, a boldog szebb jövő elébe” – szól?...

A közel háromkilós kötet az örökifjú fotográfus kedvence, gyönyörű. A csíkszeredai Bookart Kiadó munkája, annak vezetője, Hajdú Áron megjegyezte, kiadásához igyekeztek minél több erdélyi embert megnyerni. Korniss Péter 1967-ben, a most 92 esztendős, legendás Novák Ferenc Tata biztatására utazott Székre, albumát neki ajánlja. „Nekem nagyon fontos volt – hangsúlyozta zárszavában Korniss Péter –, hogy megörökítsem, hogy ebben a faluban mennyi érték és csoda volt; hogy ebből mi marad meg, nem tudjuk; csak reménykedünk abban, hogy ezekből az értékekből megmarad valami. Ennyit akartam elmondani a könyvben is, meg önöknek is.”