Meglehetősen kusza világot élünk, ahol folyamatosan ütköznek az eszmék, ideológiák, a művészek pedig mindig felvállalnak egyfajta rendteremtői feladatot, megpróbálják rendszerbe foglalni a valóságot – mondta elöljáróban Sántha Imre Géza művészettörténész, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa Fülöp József pénteken tartott egyéni kiállításán a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Hozzátette: egy kusza világ tükrözését és egyben rendszerezését véli felfedezni Fülöp József munkásságában is, aki kimért sorozatai által mintha rendet próbálna teremteni a világban.
A korábbi években ideiglenesen a Székely Nemzeti Múzeum kiállításait tartották a Lábas Ház kiállítótereiben, de mióta újra megnyílt a főépület, a Lábas Ház megmarad elsősorban a képzőművészeti kiállítások terének – hangsúlyozta még a házigazda intézmény képviselője, majd elmondta, hogy Fülöp Józsefnek ez az első egyéni kiállítása Sepsiszentgyörgyön, mely az elmúlt tíz év termését próbálja összefoglalni.
Ezután a kiállítás kurátora, Miklós Szilárd képzőművész méltatta Fülöp Józsefet és alkotásait, aki a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban és a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen is diáktársa volt. Mint mondta, mindig is kedvelte ezeket a munkákat, mert „van szeme Jocónak”, és valami olyan ösztönösség, eredetiség jellemző rá, amit ritkán lehet megtalálni ebben a vizuális nyelvezetben. Mintha valamilyen ősmodell, tipológia megteremtésére törekedne, miközben kollázsszerű elemei is vannak az alkotásainak. Olykor szemétté vált tárgyakból építi fel munkáit, „roncsolva a művészet elit státusát”, a művészeti kifejezőeszközöket pedig önmagukért használja. A tartalom tehát a forma is egyben, mely a Bauhaus korának egyik jellegzetessége is volt, ugyanakkor a szovjet avantgárdban is fellelhető. Mint kifejtette, a kanonizálás általában azáltal történik, hogy rokonítják egymással a művészeket, és természetesen ezeket a műveket is lehetne rokonítani, Fülöp József azonban nem utánoz.
Bevallása szerint a kurátor maga javasolta, hogy állítsanak ki régebbi munkákat is, próbáljanak létrehozni egy miniretrospektívet, hisz egy pályája derekán álló művésznek általában jót tesz egy ilyen visszatekintés, és ritka, hogy ez meg tudjon valósulni. A kurátor fontosnak tartotta megemlíteni továbbá a képek időbeli dimenzióját. A formával való kísérletezés mellett az is jellemző Fülöp Józsefre, hogy általában sorozatokat készít, melyek olyanok, mintha animációk volnának, de ezek csak a nézőben kapcsolódnak össze. „Állandóan visszafordítja a nézőt a mondat elejére”, és olyan elvont léptékben halad, mely univerzalitásra törekszik, messze túlmutatva a politikai kérdéseken vagy a társadalomalakítási törekvéseken – fogalmazott Miklós Szilárd.
Fülöp József végezetül megköszönte a kurátor „emberfeletti munkáját”, az illetékes intézményeknek és azok munkatársainak a kiállítási lehetőséget, valamint a közelebbről és távolabbról érkezett barátainak az érdeklődést. A tárlat február 10-ig látogatható.
