Semmiféle probléma megoldására nincs bevált recept, mégis érdemes néhány dolgot szem előtt tartani. Mégpedig azt, hogy bármiféle akadályt milyen hozzáállással kezelünk. Hogy hatalmas nagy szerencsétlenségnek éljük-e meg, vagy meglátjuk benne az esélyt a fejlődésre. Ugyanis minden szembejövő probléma – és ezek megoldási módja is – bennünket tükröz. Rajtunk múlik, hogy meghajlunk a nyomás alatt, vagy a probléma megoldására fókuszálunk. Mert lehet benne is ragadni a bajban, illetve panaszkodni, jajveszékelni és hibáztatni, vagy lehet méltósággal kiemelkedni belőle.

Továbbá érdemes mérlegelni konfliktus vagy nehézség esetén, hogy mennyi erőt, időt, energiát emészt fel az ehhez való ragaszkodás vagy a harcba szállás. Talán hajlandónak kellene lenni túllépni egós működéseinken – mert legtöbb esetben a sértődés, a konfliktus, a nehézség az egyet nem értésből fakad, és innen indul az egók harca a győzelemért –, és békével, megbocsátással elengedni az akarást. Mert az akarás/nem akarás mindig saját nézőpontunkból fakad.

E fölé emelkedni és hittel fordulni a jövő felé, hogy a Gondviselés által mindig a megfelelő helyen vagyunk, és bízni abban, hogy nagyobb összefüggésben – amit néha az ember nem lát – mindennek értelme van, és elfogadni, hogy „legyen meg a Te akaratod”. Ebben a hozzáállásban benne van az események, nehézségek alázattal való elfogadásán túl az is, hogy minden embertársam irányában a tolerancia, az elfogadás, a megengedés mentén viszonyulok, hiszen mindenki saját leckéit és feladatait kapja, illetve bukik el vagy tanul általuk.

Ezért mondható az, hogy minden nehézség egy lehetőség a fejlődésre, ugyanis döntéseink és cselekedeteink önmagunk belső világának a kivetülései – „ahogy bent, úgy kint” –, így a belső harmónia megléte vagy annak hiánya mutatkozik meg külső megnyilvánulásainkban is.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó