Ilyenkor szívünkben-lelkünkben felvirul a szeretet érzése és jobban szétárad. A család, a barátok is mintha sokkal kedvesebbek, előzékenyebbek lennének ilyenkor hozzánk/egymáshoz. Ünnepnapokon elindulunk egymás irányába, s talán igazán figyelünk is. A problémákat, gondokat kissé háttérbe szorítjuk, és igyekszünk – akár erőfeszítéseket is téve –, hogy jól érezzük magunkat, ne árnyékolja be semmi az ünnepet. Ünnep lesz a teljes nap, ünnep lesz az élet.

Igazából az élet és életünk minden egyes napja ajándék. Az, hogy vagyunk és létezünk, ugyancsak egy kiváltságos állapot. Ha van családunk, ha vannak barátaink, akik részei és társai mindennapjainknak, akkor hálával telt szívvel járhatjuk az utunkat. Legyünk éberek, tudatosítsuk, hogy mennyi jóságot és törődést kapunk – rá fogunk jönni, hogy mennyire könnyű ezt hálával fogadni, s a magunk erejéből viszonozni azt.

Életünk szereplői között vannak szívünkhöz kevésbé közel álló személyek is. Ők azok, akikkel kevésbé rezoná­lunk, különböző okok miatt: talán korbeli különbség, eltérő érdeklődési kör, nézőpontok mássága stb. Köszönettel forduljunk feléjük is, ugyanis legtöbbször ők tükrözik vissza gyengeségeinket vagy hiányosságainkat, de mindenképp ők mutatják meg az élet sokszínűségét, változatosságát. Hiszen nem kell mindannyiunknak hasonlóknak lennünk. Mindenki egy teljesen egyedi ember, akinek mások a meglátásai, megélései, álláspontja, aki szintén – saját belátása, tudása és hite szerint – a lehető legjobban éli az életét. Vigyáznunk kell, hogy ne ítélkezzünk, hiszen nem vagyunk másnak a bőrében, nem érzünk a másik szívével.

Tehát ünnepeljünk! Fogadjuk el embertársainkat olyannak, amilyenek, hiszen mi is éppen erre vágyunk: hogy megértsenek, elfogadjanak, szeressenek. Ünnepeljük és tartsuk tiszteletben az életet, egymást mindennap!

Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó