„Hála. Csak ez van bennem, millió gondolat közül. Végül csak hála maradt bennem, és ezzel jöttem ide Önökhöz a főtérre.

Kedves Sepsiszentgyörgyiek!

Hálás vagyok, amiért nálunk béke van. Háborúk dúlják fel a világot, emberek százezrei veszítik el otthonukat és menekülnek mindent hátrahagyva.

Hálás vagyok, mert bár minden évben december elsején provokálnak, háborgatnak, céljukat nem érik el, nem tudnak éket verni közénk, és városunk, Sepsiszentgyörgy a béke szigete maradhat.

Itt megpihenhetünk, itt otthonra lelhetünk, itt biztonságban vagyunk. Nagy dolog.

Hálás vagyok azért is, mert korán sötétedik és későn pirkad – ez ugyanis azt jelenti, még működik a világ, még van Földünk és van Napunk, van szél és van víz a patakokban, sőt! Még várhatunk hóra is, mert élhető a vidék, amelyet otthonunkként választottunk.

Hálás vagyok, amiért egyre éberebben vigyázunk erre. Ez is nagy dolog.

Kimondhatatlan nagy hála van bennem gyermekeinkért: ők a legszebb, legértékesebb, tökéletes ajándékai az egész életnek. Tőlük lesz a december a tündérmesék ideje, a csodák kora, nekik és értük gyúlnak a fények...

Hálás vagyok a szemük kíváncsi csillogásáért, szavaikért és gondolataikért, csilingelő kacagásukért. Kimondhatatlanul nagy dolog!

Hála van bennem azért is, mert nem vesznek körül bennünket óriás nagy fények, csak ez a mi kis közös gyertyánk ég – ez a kicsi fény viszont pontosan elegendő ahhoz, hogy megvilágítsa mindazt, ami igazán fontos: fényénél jól látjuk egymást, és ez az, ami számít adventben, ez számít igazán az év minden napján.

Kedves Barátaim! Hálát kívánok szíveinkbe ebben az adventi időszakban. És hitet! Mert amire várunk, eljön, amire vágyunk, az már tulajdonképpen itt van, velünk van, megérkezett. Béke van, december van és együtt lehetünk. És ez óriási nagy dolog.

Hálateli szíveket, kis fényeket, tartalmas együttléteket kívánok mindnyájunknak.

És havat! Sok-sok havat!”

(Az Önkormányzati szemle Sepsiszentgyörgy önkormányzatának fizetett tájékoztatási rovata.)